Madarasok-5 / Egy madár félelmei /

 

Egy madár félelmei

 

A gondolattalanság kígyó-sziszegése

indíthatná be a félelem szirénáit,

spirál-tekervények kiegyenesedése ami rettent,

ne kelljen üvegessé kiégett szemekkel

bámulni a világot, a tükör-semmibe nézve

kérdeni, milyen toll, miféle madár akit látok;

ne kelljen kifénylett, tiszta pillanatokban

tudni, hogy örvénylik eszeveszetten egy átok.

 

Halálra rémítene, ha két fénypontot

már csak egyenes köthetne össze,

- sehol csigalépcső, kanyarulat, egy kitérő 

szerpentin, lejtő vagy emelkedő-, csak a gyorsan

halálvonalban célba érő, sötét iszonyat.

 

Ember-madár, vagy madár-ember létben

kripta-borzalom: egyetlen golyó,

kalitka, vagy egy fekete macska

töltheti be a mindenséget,

Istent játszva a madárral,

kit halálra fojtana a félelem szorítása,

ha nem tudna fészkére ülni,

szárnyaiban hinni, fiókát nevelni,

ha szél nem emelné többé magasba,

szabadon kapaszkodva az ég tekintetébe

nem tudna fölkészülni a költözésre,

hogy egyszer el merjen innen repülni,

és ember-madárként,

vagy madár-emberként tudjon halni.