Madarasok - 4 / Mese az elszálló.../

 

 Mese az elszálló és maradó madarakról 

(nagyobbacska gyerekeknek)

 

Nyárutón madaraink sorra elköltöznek,

megérzett, felszálló, hűs áramlatokkal,

 s valamit a fényből magukkal visznek.

Csak hűséges, őszi esőt várók maradnak

borzolt tollakkal, jégderes télre készülve.

  Levélrezgő ritmust szór a szél az énekükre,

csirregő dallamok szállnak, mint ökörnyálak

úsznak itt-ott a légben, kicsiny madár-vágyak.

 

Feketerigós, őszapós, szürkés tónusokkal,

 a verebek is úgy ok nélkül, ázott-csapzottan

csivitelnek, napos emléknek megmaradottan.

Búcsúznak kiktől kellett, akik messzire mentek,

mint a gólyák, fecskék, pacsirták, pintyek…

Ha elfáradnak az úton, s lankadnak szárnyaik,

megpihennek amíg utolérik őket társaik:

bíbicek, aranymálinkók, trombitás hattyúk,

vörösbegyek, poszáták, és a kis lappantyúk.

 

Együtt mégis könnyebb,- míg átszelik a földet-

szállni és dalolni, vagy ejteni pár könnyet..

Felbátorodnak, követik őket poszáták, karvalyok,

vércsék, zöldikék, szalonkák, gyurgyalagok,

seregnyi költöző madár;- rájuk a télben új haza vár…

Érzik a darvak, a búbos banka is, meg a bölömbika:

- amit elhagynak, nem a létező földek legjobbika;

mégis visszatérnek tavaszi, friss áramlatokkal,

fiókát nevelni - valami furcsa, ősi okkal…

 

Bölcs baglyok, ősfákon hangzó kuvikkolások

    nappal elcsendesülnek, mikor fakopáncsok

küldenek jelet fácánnak, fogolynak, cinegéknek,

hogy tudják, az erdőmélyek, mezők, kertek

  hol kínálnak menedéket, hol találnak eleséget,

  télen, hogy túléljék és lehessen újra nyár,

mikor fürödhet a napban, réten és nádasban

szerelem-dalt cirregve a kis tücsökmadár,

  s a sok költöző pár, elhagyott fészkére visszaszáll… 

*** 

A mesének itt vége, de még kicsit játsszunk,

képzeld azt, hogy kedves, okos madár vagy,

akit mindenki szeret, csodás az éneked,

szárnyad erős, szíved repes, képzeld ahogy szállunk

hegyeken, tengereken át, hajt a vágyunk,

hogy találjunk napfényt, egy kis nyugodt földet,

 ... de tavasszal együtt majd visszaindulunk,

 itt kell énekelnünk, mert csakis miattunk

lesz itt az ég kék, s lehet a fű is zöldebb…