"Má' Tarjánba is..."

„Má’ Tarjánba is ’…”

 

Nagyapám, ha élne,

túl volna már a százon,

udvaron az öreg hintaszékbe’

most is magam előtt látom,

szinte hallom a szavát,

amint meséli a bányát,

a háborút, az acélgyárat,

a halomra lőtt, térre csalt munkásokat,

a halottakat... a ki tudja, hogy hányat…

 

Nagyapám, ha élne

tudná, milyen fontos a béke,

érdekelné minden ami új,

hinné, hogy megéri, és hogy megérte…

Hajnalban kelne, lehajtaná egy szuszra

a kupica pálinkát szíverősítőnek,

dolgozgatna odaki’ és pihenésképpen

összemorogna megint Mamával,

minek görnyed annyit a Singer-gépen.

 

Nagyapámnak - ha élne,

ma már ükunokája is volna,

s neki is biztos szívesen mesélne

sorsról, életről ezt-azt, de közben szólna

a nóta a jó ebédhez…  Megéri a százat,

s táncolhat egy jó lagziba', ezt gondolta…

De nagyapám se győzhette le az időt,

én is csak a szívemben őrzöm őt,

és hangján azt a sokat hallott nótát:

„Má’Tarjánba' is fújják a hat órát…” *

 

 

*   „Má’ Tarjánba is’ fújják a hat órát,

     minden kislány várja a babáját,

     én is azé’ kerülöm az acélgyárat,

    hét órára várom a babámat..”

 

https://www.youtube.com/watch?v=66I1JRRf8hk