Liszt Ferenc: Les Préludes /rövid ism. + zene/

Liszt: Les Préludes   (e.:Lö Prelűd)

"Liszt 1830-ban ismerte meg Berlioz Fantasztikus  Szimfoniáját és ettől kezdve maga is a szimfonikus költemény, a programzene újszerű kifejezési formái mellett kötelezte el magát.

 Az ' Amit a hegyen hallani'  és a 'Tasso' című szimfonikus költeményei után került elő a Les Prelúdes témája. A szimfonikus költemény teljes címe: Les préludes (d’après Lamartine), ami arra utal, hogy Alphonse  de Lamartine Méditations poétiques (Költői elmélkedések) című műve ihlette, bár valószínűbb, hogy Liszt utólag rendelte művéhez Lamartine költeményét.

A történet – a zenetörténészek szerint – mégsem ennyire egyértelmű. A mű eredetileg egy férfikórusra és két zongorára írott darab nyitányaként keletkezett 1844-ben, amikor Liszt a nyár folyamán Marseille-ben koncertezett.  Itt megismerkedett Joseph Antoine Autran költővel, akinek az egyik neki ajándékozott versét, a Les Aquilons-t (Az északi szél; szárnyaló himnusz a szabadsághoz,) tizenegy strófában) megzenésítette.

 A következő évben Liszt újabb kórusokat írt Autran másik három költeményére: Les Flots (A hullámok), Les Astres (A csillagok), La Terre (A föld) címmel, hogy a négy kórusból Les Quatre Éléments (A négy elem) címmel ciklust állítson össze, és zenekari nyitányt írjon hozzá.

 A címe ekkorra megváltozott, eltűnt az Autranra való hivatkozás, helyette Lamartine költeményének címét kapta: Les Préludes.

 Az 1856-ban, a Lipcsében kiadott mű előszavát – tulajdonképpen a mű programját – Liszt írta:

 „ Mi más is életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első, ünnepélyes hangját a halál csendíti meg? A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarja azonban meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat, villámával lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli  csendjében és saját emlékeiben? A férfi azonban nem sokáig képes ilyen nyugalomban élni, és mikor a trombita felharsan, elsőnek rohan a csatába, a legveszélyesebb posztra, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje önmagát és belső erejét.”

  / forrás: Wikipedia /

Az alábbi linken a mű egy  különleges előadásban hallható, az egész élmény, de  kb. 5.35.től  már egészen biztosan a "A Művész" vezényel,...valóban  nem mindennapi!…

                                                 https://www.youtube.com/watch?v=v436IGbKL_o