Lélek-S-tart

Lélek-S-tart

/ Édes Emilnek ajánlom szeretettel, aki már úton van valahol.../

Felszálláshoz készülődött a lélek

a pilóta nélküli gépen,

de éppen csillagpárás lett az égbolt,

az indulás egyre késett,

tompán vibráltak, alig látszottak fények,

s a rossz látási viszonyok miatt

nem is lehetett más, mint vakrepülés.

 

Se ólomlánc, se kevés gravitáció,

ami visszahúzná a földre még,

ha baj van, vagy utat tévesztene a gép

a ködös légi labirintusban.

Hiányzott a kapitány-karizma,

nélküle túl könnyű a lélek súlya;

A gép szinte meg sem érzi,

ha útközben csendben kiszáll.

Megáll valahol nap-közelben,

valamire vár, kicsit még hezitál,

ezután merre is menjen?

 

A hirtelen kitisztult égről

tisztán látszik ami távolodik,

de nem ért semmit az egészből,

mert egyetlen kicsinyke rész

olyan gyönyörű egésznek tűnik,

pont ahogy leírják a tündérmesék,

s épp olyan valószerűtlen.. az a kék…

 

Leszállni készül elszántan újra,

egyedül, pilóta nélkül, merészen.

Érzi, közelről is látnia kell

a csodát az óriás csillagtérben,

... s azt a parányi kéket, az egészben.