Lant peng alant...

 

Lant peng alant…

( Az 1956-os salgótarjáni sortűz áldozatainak emlékére )

 

Lant peng alant a földben,

százharmincegy fekete sors-kotta,

megírva elveszett szövegkönyvben.

 

Ez a koncert már néma marad,

csupán hallgatag hárfahang kíséri

a dalt, ami remegő lelkekkel rezonál,

Isten áldását kérve rájuk:

legyen örökre könnyű az álmuk.

Néma kiáltásuk most is égre ér,

szabad madár nem érti, miért?

 

Miért a süvítő golyó, a testükbe csapó

fájdalom, de a térről nem volt menekülés,

félbeszakadt minden élet, minden szó,

szemeikbe beledermedt a rettegés..

Csak sátáni kacaj hangzott a falakon át,

mikor az utcakőről a decemberi szél   

szórta szét a halál vér-szagát.

 

A parkra darabos, sötét köd települt

s hajnalra a szörnyethalt bokrokra

dér-harmat fagyos félelme terült.

Emlékeznek rájuk a szívek,

lombhulláskor apró mécsesek gyúlnak

és elcsendesült, őszi éjszakákon

egy álom terem vágy-virágokat,

 

reggelre napsugár nyílik sírjaikon,

mit a szél fosztogat naponta csöndben

s néma lant peng alant, a földben.

 

 

/ A salgótarjáni sortűz körülményeit még ma is sok homály fedi, de ami tény: a hatalom a fegyvertelenül tüntető emberek közé lövetett, akik a megyei tanács épülete előtti téren két munkástanácsi vezető szabadon bocsátását követelték… 

1956 december 8-án hangzott el Marosán Györgynek - a Budapestre tárgyalásra érkezett nógrádi küldötteknek odavetett -  híres-hírhedt, mondta, miszerint:  „Mától kezdve lövünk”,  ami jelezte, hogy a kommunista vezetés a tömeggyűlésekkel szemben milyen eszközöket fog bevetni...  MÉG AZNAP Salgótarjánban eldördült a sortűz, ami 131 ember életét oltotta ki, amit a karhatalmisták ill. az őket segítő szovjet fegyveresek követtek el. (Előző nap Tatabányán, két nappal korábban Budapesten, a nyugati pályaudvarnál is tüntető emberek közé lőttek. A salgótarjáni sortüzet követő napokban hasonlóképp  tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán, Kevermesen, Gyulán, Zalaegerszegen és Hódmezővásárhelyen.) /