Kötelék

kötelék

 Gyermekké nőttem

s szép szülőföldemtől

messze elrepültem.

Alkonypillantású anyám,

őszsugaras szemű apám

csillagotthonom az égen.

Hazavárnak engem

bármerre is járok...

Most is, ahogy régen,

- ez a legősibb titok -,

érzik a szívverésem.

Tudják, mikor baj van,

szelíden kísérnek,

segítenek rajtam,

vigyáznak, mesélnek...

Ha elfogy a remény

s én várok a csodára,

ők ott vannak csendben,

mint Isten üzenete

szólalnak bennem,

kapaszkodjak bele

szemük sugarába!

Nincs hétköznap nélkülük,

és öröm - az ünnepre várva.

Kötelék ez - eltéphetetlen,

mitől mégsem vagyok árva...

Ők így szeretnek engem

minden nap - örök

gyermekké válva.