Kötelék

Rozella•  2015. január 31. 17:06



kötelék


 Gyermekké nőttem

s szép szülőföldemtől

messze elrepültem.

Alkonypillantású anyám,

őszsugaras szemű apám

csillagotthonom az égen.

Hazavárnak engem

bármerre is járok...

Most is, ahogy régen,

- ez a legősibb titok -,

érzik a szívverésem.


Tudják, mikor baj van,

szelíden kísérnek,

segítenek rajtam,

vigyáznak, mesélnek...

Ha elfogy a remény

s én várok a csodára,

ők ott vannak csendben,

mint Isten üzenete

szólalnak bennem,

kapaszkodjak bele

szemük sugarába!


Nincs hétköznap nélkülük,

és öröm - az ünnepre várva.

Kötelék ez - eltéphetetlen,

mitől mégsem vagyok árva...

Ők így szeretnek engem

minden nap - örök

gyermekké válva.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. január 31. 22:17

@petruchio: valahogy így..köszönöm a versed!
@pauleve55: ..... :(
@BakosErika: igen, igaz. Köszönöm Erika
@skary: jah...

skary2015. január 31. 17:52

oohhh

BakosErika2015. január 31. 17:33

ha elfogy a remény
és várok a csodára
ők ott vannak csendben
és szólalnak bennem...

Így igaz.
Nagyon szép vers.

pauleve552015. január 31. 17:24

"alkonypillantású anyám
őszsugaras szemű apám"
Szépséges...

petruchio2015. január 31. 17:12

Anyánk, apánk bennünk élnek,
s mikor a gondok temetnek
egy furcsa simítást érzünk,
tisztul a világunk s lépünk,
tudjuk, vigyáznak ránk, léteznek,
a sírokon túl - bennünk élnek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom