Kiegészítés a fény keresztjéhez

Kiegészítés a fény keresztjéhez

Néhány rendhagyó gondolat " a fény keresztje " c. versemhez:

Ez a "kereszt" elsősorban és örökké már az anyámé. Az anyámé, akinek az életem köszönhetem és aki fizikai valójában nincs már a közelemben. Csak érettebb, felnőtt fejjel értettem meg, hogy mit köszönhetek neki, és hogy mennyire szeretem. Akkor szerettem a legjobban, amikor a legelesettebb volt, amikor ő lett az én "gyermekem". Aki átélte ezt, az tudja, érti amiről beszélek. Az anyám nagyon sokáig nem tudta, hogy néha írogatok ezt azt. Ez valahogy így alakult, később pedig már  nem is akartam, hogy tudomása legyen erről az oldalamról. Ő túl jó volt, túl gondoskodó, gyakorlatias, aggódó, féltő, de sok minden másban szenvedett hiányt a látszólag normális mederben zajló élete hétköznapjaiban. Amikor 80 éves lett - végre rászántam magam- és ezt a verset ajándékoztam neki - életemben először és utoljára. Elolvasta csendben, sokáig nem is szólt, aztán csak rám nézett és annyit kérdezett: ezt tényleg te írtad? Igen, mondtam furcsa szégyenlősen, sután, ő pedig megköszönte azzal, hogy nagyon szép, azután több szó akkor erről nem esett. Később – úgy három év múlva, amikor már nagyon beteg volt, és én szinte éjjel-nappal mellette voltam, teljesen váratlanul egy vasárnap délelőtt egyszer megláttam, hogy a versem ott hever a szobai asztalon. - Nahát, ezt megőrizted Édus – kérdeztem vidámkodva tőle, ő meg csak  átölelt könnyes szemmel és azt mondta: tudod, ott a könyvek mögött  van mindig …néha előveszem, tegnap még meg is  sirattam…tényleg nagyon szép.

Emlékszem, hogy nekem akkor nagy hirtelen iszonyú sürgős elintézni valóm akadt, gyorsan elköszöntem tőle. Két hónap múlva a kórházban egy vasárnap délelőtt volt az utolsó alkalmam, hogy a kezét megfoghassam…azt mondták, tudta hogy menni fogok és megvárt…

Ma már talán nem így írnám meg ezt a verset, azt sem tudom, hogy ez vers-e egyáltalán, de most már így marad, mert az anyám azt mondta, hogy szép és neki elhiszem akkor is, ha más másképp látja.

Ez a kereszt azonban ma már nem csak az anyámé, hanem az enyém és a tiéd is ha elolvasod és elgondolkodsz rajta. Még annyit, hogy boldoggá tesz most a tudat, hogy megtettem és még időben, életében elmondtam ezzel a verssel az anyámnak, hogy mennyire szeretem, mert aki elmegy, annak fontos tudni, hogy az életben a szeretetnél nincs erősebb kötelék.