Kétes éjek

Kétes éjek

 

Fiatal teste kétes éjek sanszait már ismeri,

bár papírjára még nem nyomott pecsétet

az élet, hogy felsőbb osztályba léphet;

mégis: száz év magánya, csellengése

vénült bele árkolt szemeibe,

s lelkébe füldugón át üvölt az élet zenéje.

 

Nem hisz a papírnak. Úgy tesz, mintha élne :

haverok - buli - nem fanta - , és a keresztanyja

a koszból vasárnaponta még kivakarja,

de nem akar látni maga körül véneket,

akik megígérték többször a jövőt

s löktek egy tál nemérekrád-levest

véres hússal, hagyjálbékén-szósszal

- mert etetni kell.., de szőnyeg-szabály:

ütni, meg rúgni.. azt tilos, a fő: a két-váll,

semmivé verni is csak szóban ildomos -,

 

ám a jó fogásokat sokáig tanulni kell,

begyakorolni; így két zacskó chips között

a négy kerék gondosan napi edzésre hordta,

s mikor az arcizma is jól megerősödött,

a szürke tatamira lazán odalökték

megbirkózni démonokkal, - gyerekként.

 

Pont. Egy pont hiányzik. Már rég

fogadást kötöttek rá az esték,

itt a "lét a tét", hát lesik árgus szemek,

hogy leléptetik, vagy győzhet még

s szerencsével egy két-váll tus megmentené ?

Nem is tudja, hogy én is neki szurkolok,

vénnek gondol.., azt hiszi, ellene vagyok,

pedig csak féltem. Legyőzhetik a kétes éjek,

Istenem, add meg neki azt a pontot,

mert ez a küzdelem még kétesélyes.