Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Keresőben
Rozella• 2015. május 25. 22:56
Keresőben
Isten engem önmagának teremtett,
védelmezőn a tenyerébe rejtett,
azután mégis meggondolta,
nekiadott a világnak,
többé rám nem is volt gondja,
szeretni engem egész elfelejtett.
Kerestem, bolyongtam egymagam,
kutattam Őt, aki teremtett; erdőben
zörgő avart jártam céltalan,
szisszenő, hideg szélben,
didergő szívvel az esőben
sirattam magam hangtalan.
Bejártam minden titkos helyet,
tengert, zord hegyeket,
leltem kihalt sivatagokra,
őt kerestem, aki még szerethet,
- talán visszafogadna - ,
nem volt sehol, itt hagyott magamra.
Nem keresem már többé soha,
nem kellek neki, tudom,
túl sok lett a világgal a baja…,
de tán mégis szeret, a betűkre bízott engem,
s ők hallgatnak a szavamra, csak én
"nem találok szavakat magamra"
2012
/" ": József Attila: Keltezetlen töredékek /
Rozella2015. május 26. 08:53
@csillogo: ..... köszönöm Marika.
Rozella2015. május 26. 08:50
@Elveszett63: Köszönöm. Nagyon jól esett...
Rozella2015. május 26. 08:45
@petruchio: Köszönöm. Van amit megtaláltam, de még mindig úton vagyok.. amíg lehet...
Rozella2015. május 26. 08:43
@skary: eztisköszönöm
Rozella2015. május 26. 08:27
@tiborcazigaz: Köszönöm a bejegyzésedet.
Ez egy korábbi versem, - talán meglátszik rajta az akkori, elárvult, útkereső énem.. Azóta Isten is, József Attila is megtaláltak, vagy én őket...
Olykor istentelen köd
gomolyog a versben
látszólag ott marad
miközben oszlik
csendben észrevétlen...
csillogo2015. május 26. 07:49
Nagyon... szépséges!
Törölt tag2015. május 26. 05:57
Törölt hozzászólás.
petruchio2015. május 26. 05:12
hmmm.....világvándor.....nem akármit járkáltál....node komolyabban: jó gondolatokra inspirált JA....teccik vers ez.....grat....:)
skary2015. május 26. 04:16
énsé :)
tiborcazigaz2015. május 25. 23:36
Akkor szeret Téged, amikor szereted magadat és másokat is. De leginkább egy valakit. Akkor érezheted, hogy tenyerén hordoz az Isten.
Nagyon szép a versed.