Kedves (volt) állataim -2. A terített asztal

Rozella•  2017. május 28. 11:37



A terített asztal


Sok minden megesett a 12-13 év alatt, míg két jó kutyám vigyázott rám, meg persze a nagy kertre és a házra. Lotti, a keverék kaukázusi, egymaga is olyan ártatlan volt, mint a maffia… Így alig volt pár tucat áldozata: rigók, galambok, gyíkok, pockok, patkány és vakond, de akadt kígyó, béka sőt egér, mert volt benne némi kaukázusi vér, ügyesség és erő, s persze a született vadász szenvedély…

Egyszer egy utcabéli nekem panaszkodott, hogy vén macskája szokatlan messze elcsavaroghatott, mert napok óta nem látta már, … és én hallgattam mélyen arról, hogy biztosan nem is fogja már… Lotti csak arra támadt, ami mozgott a portán belül, hisz ő csak végezte, ami a dolga volt, védte a territóriumot, elzavarta a hívatlan betolakodót, a maga módján olykor ártalmatlanított…

Leó, a fia tényleg a szelídség szobra volt, de anyját látva sokszor ő is felbátorodott és ha Lotti valamiért ugatott, vagy morgott, mert épp valami neki nem tetsző zajlott, hát rohant ő is... és a két nagytestű kutya látványnak is épp elég volt annak, kinek netán lett volna valami rossz szándéka. Pedig áldott szelíd jószág volt mindkettő, csak a hangjuk volt érces, mélyen zengő, olykor félelemkeltő, de a gyerekeket imádták és a simogatást mindenkitől várták… Ők mindennek úgy tudtak örülni: játéknak, labdának vagy egy-egy csontnak, de legtöbbször egymással hancúroztak s azt hiszem, tényleg boldogok voltak…

Szerettem őket, ahogy ők is engem. Ha elmentem, hűségesen vártak és úgy fogadtak, olyan kitörő örömmel, ha megérkeztem, mint akit száz éve nem láttak! Ám egyszer, mikor több hétig voltunk távol, kijutott nekik is a szabadságból. A kerítést egy kicsit itt-ott megbontották és időnként titokban elhagyták a portát, majd mind aki jól végezte dolgát szépen hazatértek és jól nevelten elheverésztek… Hanem a környéken furán ritkulni kezdtek a tyúkok,eltűnt vagy két tucat (és talán nem is túlzok), de semmi nyom nem volt; rókát ,vagy karvalyt nem látott senki, nem tudtak erre magyarázatot lelni…

Egy csendes nyári estén végre hazaértünk és mondhatom, nagy meglepetésben volt részünk. Lányom később elmesélte, hogy aznap egész délután a kapuban ült izgatottan mind a két kutyám. Talán érezték, hogy most már vége a nagy önállóságnak és készülve a fogadásra valódi terített asztallal vártak… öt perc ugrálás, határtalan öröm után a Lotti megindult a hátsó kert egy rejtett zugába, szinte hívott, hogy menjünk utána… Leó is sürgetett, láttam milyen boldog, de amit akkor mutattak, attól nem lettem boldog..!  Kilenc tyúk és két kakas szépen sorban kiterítve, már mozdulatlanná merevedett… a  két „hős” ebem meg farkcsóválva várta a dicséretet…

Ezúttal a jutalom persze elmaradt, a kerítésen gyorsan befoltoztunk két nagy lyukat és pár ezer forintért néhány portán pótoltuk kukorit és a tyúkokat…   Ma már az égi vadászmezőkön vadásznak, talán örülnek is a szabadságnak, de néha, még mikor hazaérek, messziről úgy látom, mintha a két kutyám ülne ott a kapunál… és én várom, hogyha belépek, valamelyik a nyakamba ugrál…


 

(azóta lett egy ajándékba kapott kuvaszom, én őt is imádom,

bár nem könnyű vele az élet, a kertem most kész enyészet..,

hát őbelőle kettő ?? ... na az sok(k) volna már nagyon!! :) ) 


 ***********************************************************************************

 

Álmodban… -

( búcsú Lottitól )

 

Jó öreg barátom, hűséges kutyám,

négylábú őrzőm, hű védelmezőm,

elmentél hát végső járőr-utadra,

s én, hálátlan gazdád, hagytalak magadra…

Láttam a szenvedést, a fájdalmat szemedben,

simogató kezem rajtad nem segíthetett,

és még mindig én kértem tőled,

megbocsátást, békét, szeretetet…

 

Megadva mindent indultál utolsó utadon,

de a szíved örökre itt hagytad, tudom.

Egyedül mentél, már túl messze jársz,

hiába hívnálak, vissza nem találsz.

Nincsen több fájdalom, nincs várakozás,

sem öröm, sem bánat, sem zengő ugatás,

nincs a kis csaták után győzelmi mámor,

elment Lotti, a kemény, az ügyes, a bátor…

 

Nem érzed többé a kert ismerős illatát,

nem hallod az éjszaka ezer apró neszét,

nem kutatod a sötétség pisze titkait,

s nem tűröd békésen Leó úrfinak

kelekótya-kajla, kisded játékait.

Örök álmodban lásd, amit én is nézek:

mint őrzi a kis rétet az elárvult gólyafészek,

fűhullámok hada fejet hajt a szélnek…

 

Szöknek a fények is, lustán, észrevétlen,

míg fönn, a bodros bárány-sereggel

a nap eljátszik kicsit, majd odaszórja

eleségül nekik, féltve őrzött aranyait.

Elül a madárdal, cirregő kánonokban

a tücskök elbúcsúznak tőled, bánatos

hangon még egy utolsót muzsikálnak,

és lohol, csak lohol az alkony is utánad…

 

De álmodban térj haza, maradj itt velem,

hűséges társ, éber, 'félelmetes' bundás.

Tudom, cserébe nem kell neked más,

elég egy jó szó, egy-egy simogatás.

Álmodban ezután én várlak éberen,

ahogy te vártál és őrizted  otthonod,

várni foglak majd én is türelemmel,

s a ház udvarán szállnak jó illatok.

 

Nappal minden más lesz, a nagy tuják alatt

elárvultan vár kedvenc hűsölő rejteked,

de többé nem rohansz a kapuhoz bőszen,

ha az utcán valami nem tetszik neked.

Nappal árvább lesz a kert, más lesz a nyár,

halkabban rebben a madár, ha fészkére száll..

s nem szimatolsz többé a hó fehér neszéhez,

de álmodban mégis, mindig hazatérhetsz,

jó öreg barátom, hűséges kutyám.

 

2014  szeptember 7.-én



http://kepkezelo.com/images/jglnp5m8l753ldq3cwlb.jpg

http://kepkezelo.com/images/hh6f1v6rm4mwxgfqoev5.jpg

http://kepkezelo.com/images/h6zpeg4senhindqo9otd.jpg

http://kepkezelo.com/images/p4v93i1ip7sankaz6c7b.jpg

http://kepkezelo.com/images/srhfx5m2ottnqadvzbfr.jpg

http://kepkezelo.com/images/4wa0gt9nlyhqwzgw0lpw.jpg

 

/ a böngésző címsorba bemásolva a linkek megnyithatók...)

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

feri572017. május 29. 10:23

Meghatóan szép verseket írsz,
öröm őket olvasni.
Feri

merleg662017. május 28. 23:40

Nagyon szépen írtad meg és a képek is nagyon jók! A versed remek, olyan igazi szerető gazdis búcsú. Szeretettel gratulálok írásaidhoz.

Molnar-Jolan2017. május 28. 20:07

Meghatott. Puszim.

skary2017. május 28. 19:15

@Rozella: én is kettőt temettem már el ami..velünk élt

Rozella2017. május 28. 18:12

@skary: az, de kettő :)

skary2017. május 28. 15:21

wau