kispatak

 

fenyők alatt boncasztalon

 

kint madárból megmaradt

tél-tépett piszkosfehér

tollak tavaszba enyésznek

álmodó szürkék a fenyők

alattuk kinőtt fénytelenségek

hajlítják az áramló időt

 

bent lelket boncol egy kéz

mintha nem volna mindegy

mi lesz a pontos diagnózis

a hideg boncasztalon fekve

mit számít rejtett áttétes volt-e

mielőtt megölte a parakinézis

vagy csak úgy belehalt... bármibe

 

 

rezignált  hangulatban

 

ma olyan rezignált a kedvem

talán mert rossz az idő

és beborult megint

szétdúlta a lelkem

a tegnapi hideg eső

te nem vagy velem

csak egy sötét felhő

üzen hogy nem is leszel

 s ilyenkor mindig

azt hiszem csak képzelem

hogy apró tétova

bújni készülő jácintok

várnak a tavaszra

 a háztető foltos ködkalapja

félig szemére húzva

amit kóbor éjszakai szellem

felejthetett rajta

felhőkazlak alatt alszik a nap

 talán álmodja csak

 hogy ez az a szürke égbolt

ami a múltkor még kék volt

 

Madárszárnyakon 

 / madarasok - 9./   

 

Nem vágytam rózsaszín tüllruhára,

mikor készültem jelmezbálba,

jó anyám megvarrta volna,

hogy szép királylány legyek,

de bújtam inkább madár-szárnyba.

 

Nem kívántam olyan szerelmet,

ami mástól boldogságot lopna,

elengedtem a segítő kezet

ha éreztem, másnak rá

nagyobb szüksége lehet.

 

Nem irigyeltem pompás házat,

ami enyém is lehetett volna,

nem sírtam, ha megcsalt a látszat,

s dőltek sorra kártyavárak,

amit a szél úgyis lerombolna.

 

Nem szeretnék mást ma sem

csak madárszárnyakon szállva,

ki szeret magasra röptessen,

ahogy madarat én szerettem,

kalitjából kiengedve, szabadba zárva.

 

 

Már-még

 

Zsebedben még sétál egy kéz,

cipődben már járkál egy láb,

amit látsz egy szem követi még,

de a láb már indul tovább.

 

Egy madár vijjogó hangja hív,

még csókra vágyik egy száj,

itt-ott még verset ír egy szív,

a többi már álom, még muszáj…

 

Töredékes

 

Töredékes egészeidben

rozsdátlanul de vesztesen,

látsz-e még kifényesített

kardok élén?

Ha féltőn rád hajol a hajnal,

látsz-e lobogó, kibontott hajjal,

a szemekben mámor,

táncoló fény a homlokon…

Lehúnyt éjek sötét szemeiben,

kicsorbult csillagokon

fényesíted-e rozsdás szívem?

Lehetek-e, vagyok-e még egész 

megőrzött töredékeidben?