kispatak
SzerelemViharvert Vénusz
Viharvert Vénusz
Fénytelen utakon, a viharból jövök,
vaksötétben mégis hozzád találok,
átléptem érted az Andromeda-ködöt,
menekültek megriadt csillag-titánok.
Tűzcsóva ívén, idők karma közül
villámdelej húz át üstdob-robajon,
nap-prizmáról szórt láng körös-körül,
máglya lobban szétdúlt világokon;
Vad szelek zúgnak, reszkető Holdon
hullámot vetnek izzó fényfalakra,
sziklák szakadnak ki galaxisokból,
zuhannak örvény-labirintusokba;
Romokban minden, őrült égi orkán
tombol veszetten, a szél hátán táncol,
szerelem csillagot repít feszes íján
Vénusz száguld s az égbolt lángol..
Vörös és hófehér felhő-rongyokban,
égzengés hozott a sötétség ködén,
villámok tüzét érzem két karodban,
égess magadba, vagy ölj könnyedén!
Vihar csillagával együtt érkeztem,
remegő fényben, ádáz küzdelemben,
tépetten, szakadtan, sebesre égetten..,
ölelj, hogy túléljem, szeress viharverten!
Az első randi :)
Az első randi
Szinte el sem hittem,
csak vadul kalapált a szivem,
de volt még néhány óra hátra,
az első randevúra várva…
Jaj, de mit is vegyek fel?
A frizurám tuti rendben,
direkt homlokomba hullva
hagytam pár huncut tincsem ...
Azután sorra felpróbáltam
az összes csinos ruhám,
billegtem a nagy, szárnyas tükörben
hosszan nézegetve benne az aurám,
úgy tűnt, már nagyon szép vagyok,
de még hiányzott rólam valami:
a pillám, az arcom a szám... nem titok,
elkezdtem szépen kifesteni…
és végül a piros tűsarkú szandi,
bár a lábamon még sose volt,
de az összhatás attól lett isteni,
gondoltam, megér pár hólyagot…
Végre boldog izgalommal indultam,
azaz tipegtem oda, hol két órát várt a fiúm,
sajnos nem láthatta milyen szép voltam,
mert így késtem le az első randevúm.. :)
Szerelem...(4.) je t'aime
Szerelem… (4.)
je t'aime
lassan lecsendesül lázunk lüktetése
az ölelés hulláma lágyan szétterül
csillagkupolában pihen fölöttem
forró bőrödön fénylik minden sejtem
észrevétlen csituló zsongás terjed
finom rezgéseim félálomban is érzed
amint a szerelem belső ívén testem
univerzuma összesimul a tiéddel
átveszem lassú mély lélegzeted
szívverésed halkan visszhangzom
ritmusában ősi zenédet hallom
ahogy időtlen bennem dobog
a rendíthetetlen gyönyörű ütem
je t'aime... je t'aime... je t'aime...
Szerelem... (3.) - Arcok
Szerelem …( 3.)
Arcok
Szeretem.., ha mindig más
arca van a szerelemnek,
olyan változó, mint játszódó gyermek,
ha játék közben a világot magából kizárva,
más és más, bűvösen kedves mimikája.
A szerelem mindig nem mosolyoghat,
nem könnyezhet, nem is szomorkodhat...
Érzem, ha mindig ugyanolyan volna,
hasonlítana nagyon egy kőszoborra,
s előbb-utóbb a szabadba kerülne,
- egy árnyas parkba, vagy köztérre -,
azután végül utolérné a sorsa:
talapzaton menne egy szoborparkba,
a szerelem így maradna örök mementó,
… hát legyen inkább mindig más,
néha Vénusz, máskor Milói torzó,
mert mindig ugyanúgy nem jó…
Szerelem... (2) - Ízek
Szerelem… (2)
Ízek
Szeretem... ízeit a csókjainknak
amit adok reggel, s kapom vissza este,
csoki vagy chili, gyömbér vagy karamell,
mindig kicsit másképp fűszerezve kell..,
s éjjelre a nappali zamatok mind beérnek,
eper, méz, szőlő, áfonya keverednek,
nyílt tüzű lángon, vagy lassú parázson ég el,
mesél a szánk, a bőrünk,.. az arcunk fényjel,
… és szabadban, a nádcukor ízű nyárban
jeges limonádé-csókunk a forró strandon,
Bora Bora koktélt hűt az alkonyi parton,
juharszirup fényű pillanatokká olvadva
esti ízeink becsobbannak a hűs hullámokba,
hol a tó tükör-szemére búcsúcsókot lehel,
álomba ringatja magát a nap a vízen
és álmában a víz minden íze életre kel...
/ szerencsére nem szokásom dátumot írni a versnek látszó tárgyaim alá... /