kispatak

 

Cinkosság

 

Alig volt hallható, csupán

apró nesz az ablakpárkány felől,

rebbenő, picinyke madár

csőrében egy kicsi maggal,

 elröptette az álmod is lazán,

hisz úgyis ébredtél volna már…

 

és az utcán reggel a zebra előtt,

a ködben szinte nem is látszott,

épp csak egy villanásnyi volt

a járdán várakozó kis mosoly

s a lámpa máris zöldre váltott.

 

A munka oly könnyedén ment,

a megoldás remek, kézenfekvő,

 a rég nyomasztó érzés ma eltűnt

végre, csak egy szikra kellett s délre

hirtelen minden a helyére került.

 

 Hazafelé az ABC-ben meglepetés,

kedvenc csemegéd féláron vehetted,

a várt csomag is ott volt a postán,

sértetlen megérkezett tegnap este,

s a virágos, neked a legszebbet félretette.

 

Vacsora közben mosolyogva mondtad:

  "’- Mintha egy őrangyal kísért volna egész nap’",

 s ekkor a rózsa cinkosan kacsintott felém:

ne féljek, nem árulja el, hogy én voltam,

ma éjjel biztosan nem.., talán majd holnap...

                                               

 

Ide - álom…

 

Ide álom - oda álom…

egy gondolattal el-el játszom…

 

Elmesélem milyen a szívem ideálja,

a tökéletes férfi, kit a szemem látna

bizonyára, ha volna ilyen a világba’

biztos, hogy többé más nem kéne utána:

 

Legyen nagyon kedves, mindig mosolygós,

válla széles, teste izmos, sőt hangja is sármos,

a szeme veszedelmes huncut, érzéki a szája,

és legyek én fontosabb, mint a vacsorája.

 

Legyen figyelmes, ám hallgatni is tudjon,

de határozottan lépjen, soha el ne fusson

ha gond van, védjen meg, mikor baj van,

ha kell szálljon szembe a világgal miattam.

 

Legyen művelt, intelligens, a szavai szépek

és ne érdekeljék holmi szenvedélyek,

sör-bor, szerencsejáték, meg a guruló gépek..,

de kreatívan oldja meg, amit kérek, na és jön a lényeg:

 

Hűséges is legyen, öleljen szenvedélyesen,

szerelmes csókjait érezzem égni a testemen,

mégis legyen gyengéd, előlem a lelkét se rejtse,

.. na jó, nem bánom, lehetne néhány szép verse..

 

De jaj! Mindez csupán fantázia, álom,

minek is volna nekem ilyen férfi-ideálom?

Nem hasonlítana terád egy cseppet sem,

... de akkor meg hogy a fenébe szeressem?!

 

 

Édenből kiűzve

 

Édenből kiűzve didergő szívkirályok

dobnak valami éghetőt a tűzre,

asszonyok, lányok vesta-küldetése

lengi be az este illatát.

Kihasított égdarabkák, 

örökölt, őrzött háttér-sugárzások

parazsa szítva belobban,

szembogár-máglyák gyúlnak,

kicsinyke fényotthonokban

régi petróleumlámpák.

 

Mellettük hallgatás melegszik,

vigyázom, még betakargatom,

nem hagyhatom kihűlni hajnalig

vacogó, hamvadó szavakban.

A csönd a múltban megtanult repülni,

s törött szárnyait, ha nem gyógyítom,

tudom, most nekem fájna jobban.

 

Paradicsomból kiűzve befogadtam,

otthontalanná vált reszkető zarándok.

Kis kandallóm mellé telepszik

míg halkan dudorásznak a lángok,

átmelegedve ölel át a szerelem,

belekortyol forró csipketeámba

s a napfényt hallgatja velem.

 

 

Definíció

 

Kipróbáltam magamon,

megéltem, olvastam, írtam,

lefestettem és elképzeltem...,

hittem, hogy nem álom,

már azt hittem, hogy tudom,

de most nem értem mégsem

és addig nem gondolom,

hogy sikerül továbblépnem…

Kérlek, vedd át ezt a leckét velem

újra, mert van itt egy definíció,

úgy kezdődik, hogy „Két ember…"

és biztosan van benne ráció,

de a folytatást végképp nem értem,

s a megértéshez nem biztos, hogy ész kell..,

de mondd, ha te tudod,.. mi az a Szerelem..?

 

Három okos majom

 

Mint rét-szőnyegre szórt virágot

egymáshoz úgy sodort a szél,

„véletlenszerű találkozások”,

apró magokból csalt elő a remény,

“dallamot alkotok, fényt adsz te énnekem”

te írod a kottám, minden énekem.

Nézem a mezőt s elgondolkodom,

tehozzád miért is tartozom

ilyen véletlen elrendelten,

ahogy szíved itt dobog bennem,

spontán ritmusok közös üteme,

csendeken átszűrt eső-zene,

míg élek cseppjeit hallgatom,

te vagy a csendem a zajom.

 

„Szellő borzolása mindig téged idéz”

megérint, mint álomszép, merész,

magamnak elmesélt élet-mese,

a szerelem véletlen képlete,

a minden ismeretlen kódja…

Nem könyvbe, tenyerembe írva

sorsvonalunk rég megrajzolta

valaki és azóta vigyázva óvja,

... miért teszi nem tudom,

őrzi három okos majom.

 

 

( A” két okos majom” után … mi jöhetett még? Természetesen három okos majom… )

  A harmadik sort Skarytól; az ötödik sort Gábortól /merleg 66/ kölcsönöztem; a 2. vsz. első sorát pedig  Évától /dreaming 58/ -  valamennyiük utólagos szíves engedelmével, és nagyon köszönöm nekik!  )

 

http://octo.blog.hu/2010/04/10/mit_szimbolizal_a_harom_bolcs_majom