kispatak

 

bekukkantott reggel a szokásos

módon érkezett a kulcslyukon át  

ugye minden rendben és megkérdezte

hogy van a pirosas ködfolt az ablakon

nahát hisz nincs is ott már a pára

magával csalta tegnap még megvolt

ma csak a hiánya látszik is ebből

hogy neki kell fogni / száll a bársony

por/ a takarításnak mindjárt karácsony

megnézte a rostán szundító parazsat

rendben ez is mondta még egész jól

rakható ez a jó öreg cserépkályha

azért csak vigyázz rá nagyon ma már

egy vagyonért építik újra és még

riasztó sincs beszerelve pedig  

jobb félni tudod hogy én féltelek

mondta kedvesen a kis tűzmanó

és arcán szomorkás szikramosoly

bújt el riadva az ébredező kis ér

elől pusztán óvatosságból ha akarod

mégis itt hagyok neked egy aprócska  

tűz - és vízoltó készüléket ez jó lesz

mindkettőt oltja az én találmányom

ha elfogadnád karácsonyra neked

szántam úgyis na mennem kell

nagyon sok dolgom van ma mondta

és arca már újra vidám volt szeme

mosolygott még egy szikrát villantott   

s tűnt ahogy jött a kulcslyukon

 

Fehér virágod

 

 "Az élet ajándék, - hallottad százszor -,

szüleidtől kaptad, becsüld meg hát jól!"

 

Akik néked adták,

örömmel, szeretettel,

maguk sem gondolták,

hogy életed csak szál

fehér orgona, a halál

neked küldött, különös virága..

 

Óvjad, ápold, szeresd,

öntsél friss vizet rája,

tűzd a kedves kalapjára…

Vázádban ha mégis

majd hervadni látod,

ne bánd, ne sirasd a virágod,

ne vesd oda szemét-lángra,

ne küldd vissza a pokolba,

őrizd meg apró szirmait

szív-lenyomatodba,

vidd  majd magaddal

mikor elindulsz felé

szép, titkos utadra,

elé lépve tenyered nyisd ki,

gyönyörű fehér virágod

nyújtsd át, nyújtsd át neki.

 

kirúgom alólam üres zsebemet

aztán előhúzom

a tarisznyám

 

lássuk épségben mi maradt meg benne

az ünnepi asztalra

egy talizmán

 

vezet hozzád jeltelen fekete kő

éteren szavakon túl ragyog

mint a mennykő

 

 

"Le kéne horgonyozni már valahol,

nem bolyonghatsz folyton az úton.."

-  mondtam ezt fiamnak nemrég - ,

s ő válaszolt: nem tehetem anya, de tudom, tudom..

 

"Nem kéne visszasírni ami elszállt,

menj tovább, meglátod, enyhül a fájdalom.."

- lányomnak ezt mondtam nemrég -,

s ő felelt: tehetném anya tudom, csak fáj nagyon.

 

Meg kéne békülnöm már magammal,

folyton bolyongó, földi lélek-otthonommal,   

tehetném tudom, de még hiányzik és fáj nagyon…;

S anyám ölelve súgja föntről : "tudom kislányom, tudom,"

 

….már vagy két órája ültem a laptop előtt, és mint máskor, olvasgattam, böngészgettem…vártam valamire, vagy valakire, vagy legalább egy jelre, aztán egyszer csak ott volt középen, szépen bekeretezve, ahogy kell:

 

"Csatlakoztasson, vagy keressen egy másik energiaforrást  ( mindez kiemelt, kék színnel, nagy betűkkel), majd alatta az "apróbetűs" rész feketén-fehéren::

 

" Az akkumulátor töltöttsége alacsony (7%). Ha nem csatlakoztatja a számítógépet rövid időn belül hálózati áramforráshoz, akkor az automatikusan hibernált állapotra vált."

 

 … és legalul egy kis kék keretben az OK gomb … rányomtam, asszem értem…,vers/írás elnapolva, most megyek a dolgomra, végre aktívan, tettre készen :))

rácsatlakozok a "való világra"..is. :)