kispatak
IrodalomJózsef Attila: "Költőnk és kora"
József Attila:
"Költőnk és Kora"
Hatvany Bertalannak
Ime, itt a költeményem.
Ez a második sora.
`K` betűkkel szól keményen
címe: "Költőnk és Kora".
Ugy szállong a semmi benne,
mintha valaminek lenne
a pora...
Ugy szállong a semmi benne,
mint valami: a világ
a táguló űrben lengve
jövőjének nekivág;
ahogy zúg a lomb, a tenger,
ahogy vonítanak éjjel
a kutyák...
Én a széken, az a földön
és a Föld a Nap alatt,
a naprendszer meg a börtön
csillagzatokkal halad -
mindenség a semmiségbe',
mint fordítva, bennem épp e
gondolat...
Űr a lelkem. Az anyához,
a nagy Űrhöz szállna, fönn.
Mint léggömböt kosarához,
a testemhez kötözöm.
Nem való ez, nem is álom,
ugy nevezik, szublimálom
ösztönöm...
Jöjj barátom, jöjj és nézz szét.
E világban dolgozol
s benned dolgozik a részvét.
Hiába hazudozol.
Hadd most azt el, hadd most ezt el.
Nézd ez esti fényt az esttel
mint oszol...
Piros vérben áll a tarló
s ameddig a lanka nyúl,
kéken alvad. Sír az apró
gyenge gyep és lekonyúl.
Lágyan ülnek ki a boldog
halmokon a hullafoltok.
Alkonyúl.
1937. szept.
Weöres Sándor: ÜNNEP
Weöres Sándor:
Ünnep
A csillag-szárnyas éj nyugalma zeng,
Égen kereng a dal, ha nincs veszély.
Villogva reng a csillag-szárnyas éj,
s a kedv magasban él, égen kereng.
A nap világa kél, hajnal dereng,
lenn hárfa peng, fenn orgona zenél,
föld álma leng, a nap világa kél,
a szívben ünnepély, lenn hárfa peng.
Égen kereng a dal, föld álma leng,
a nap világa kél. Ha nincs veszély,
fenn orgona zenél, nyugalma zeng.
Lenn hárfa peng, a csillag-szárnyas éj
s a kedv magasban él, villogva reng,
hajnal dereng, a szívben ünnepély.
Ezzel a szép szonettel szeretném megköszönni a sok szép verset, jó szót, élményt, gondolatot minden kedves poetes ismerősnek, barátnak, és a moderátoroknak!
Kívánok meghitt, örömteli, békés Karácsonyt, szeretettel!
Gyönyörűt láttam /József Attila verse/
József Attila :
Gyönyörűt láttam
Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.
Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Igy oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.
Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
"Kikapcsolja a villanyom" -
ez zúgott bennem, mint a tenger.
A kés ott volt az asztalon
- éppen a ceruzám hegyeztem -
ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.
El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.
Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.
A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.
Igy okoskodtam s jónapot
kivánva elhuzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.
1937. júl.
Csoóri S.: Szeptemberi nők; Mindennapi történelem
Csoóri Sándor:
Mindennapi történelem
Fölkelni
s begyújtani a kályhát,
a füst billegése után az agyat,
az álmatlanságtól kihűlt csont járatait
s keresni az utat a kézhez,
a kéztől a vizespohárig,
az arc gödreiben a tegnapi hamu maradékát,
hátha egy madárból fújó szélvész
még föléleszti
és vándorolni
egyik testtől a másikig
s mint nomád királyok: keresni a mindennapi hazát
és megtalálva
vagy nem találva,
egyetlen mosoly sátrában éjszakázni
és járni idegenül a teremtésben,
belélegezni a fák
hajnali mérgét,
városok vasporát,
elmenni minden háborúba,
hordani nyakba akasztva az orgonák lombjait,
mint a dögcédulát
és mindent értve
és semmit se értve megválni attól, amit szeretek,
s őrjöngeni azért, amit szerettem,
arcátlanul, mint saját életem
napszámosa.
Szeptemberi nők
Megint túl sok nő kószál az utcán,
megint túl sok nő kószál szívemben -
Kövek közül néznek rám a rózsák
világvégi nagy ijedelemben.
Aranyszájú szeptember a dombon,
kiáltani kéne most a nőknek:
vessék le a felhőket magukról,
rúgják le a kígyóbőr cipőket:
hűl ki a Nap, vakrozsdás birsalma,
hideglelős reggelek zörögnek -
mezítelen talpuk parazsával
forrósítsák újra át a földet:
melegítse Afrika-csípőjük,
hogy hózuzmó soha ne borítsa
s ne ússzon a világ, ez a bolygó,
vacogtató korszakokba vissza.
Városok, mint fecskék gyülekeznek,
csattognak a tetők: bádog szárnyak -
Nők: páráló, nyári világrészek,
ami csak él, tifelétek árad,
hazán-túli hazák, másvilágok -
arcotokba diólevél csattan,
őszi pofon, de ti tovább mentek
súlyos porban, nehéz sugarakban.
Így írtok ti… "A" Szerelemről…
Így írtok ti… "A" Szerelemről…
Ametisz / Timi/
szívzöngében szolmizáló fénypöcök
szinuszán dobban a szikrakód-omm
ha sosemvolt varázsigét röptézve
mormol szépleptű lélekcsók a szánkon
Molnar-Jolan /Joli/
reszkető ín-hidak hol a kiút
romba dől robbantás enteri-őr
feszül a vágyra csókviadukt
kihipózott porfelhő malőr
petruchió /Imre/
Szép szavad simuló szőnyegén,
tested rám fonódó forró ölelésben,
érintéseden a halálom virul meg én,
engedj elkárhozni csókok özönében.
Erika 49 /Erika/
a szívverembe
beleesni mily gyönyör
most ki ne húzzál
a vágyvödörbe
tiszta vizet most ne tégy
úgy mintha volna
szerelem fórum
lórúgásnyi szenvedély
oldalam fúrja
skary
óh mennyi kis virág és mind nekem virul
ma méhecske lettem és azon túl
képzelem ha marék lepke volnék
szállnék egy virágra de most még nem mék
Ernest: /Őrni/
Ezüstös platánok koszorúba ölelték léptünk,
éjszakai csönd varázsolt, tünde-álmok
lengtek szívünk csúcs-havasán... és havas csúcsán....
A Hold kísérte hárfán szerelmünk fénydalát,
míg alsó sarkán csüngtem az erkély alatt,
tán Rómeó lehettem…, vagy Cyrano de Bergerac...
celtichun / Zoli:/
'itt a piros'-t kockázik velem az élet
sziklagörbületen fénnyel etet
kezem tested ívén tesz vakhitet
bennem görbülten liheg ezer ígéret
baramara /Marianna/
Tegnapokba nyíló ősz-kunyhók ajtaján
besurransz, halkan lépsz tavaszunk nyarán,
a kályhában hamvadó téli szerelem-parázs...
talán kavargó álom volt, mégis lélek-varázs.
csillogo /Marika/
Fény-ködben a hajnal
tükör-tavánál, kosaram
teleszedtem szerelemvirággal
a forrásnál fényes pilláimon
csüngött és rólad mesélt
minden sziromszárnyú falevél...
szederfalu
itt van ez a pasi és annyira bejön
mint a híveknek az oltár angyala
kockás ingjén tegnap is az egyik kör
pont olyan volt mint egy mandala
de lehet hogy csillagokat láttam
mikor kóboroltam vele a mákvirág utcában
rozsika 53 /Rózsika/
nem szeretlek tudod
csak kicsit
bele halok
érted meg maradok
ha kéred
nem is sírok
de mit számít neked
a szívem meg szakad
teérted
remélem egyszer
meg érted
kicsikimcsem /Alkony/
a szerelem szívből font kosár
mosolycsomag szívpakolás
tűrt tiltott támogatott bazár
lét kenőcse a tévedés kizárt
falvédő magnetit lélek-lángolás
kétely métely szívszúró darázs
megígért bűn nélkül vétlen lakolás
Sea_Miller /Sea/
Én, nárcisz sóhajú zsenge nő,
tavasz-rügyű éjjeli szentség,
rám dobott piros félkabátja alól
kandikálok - de ez képtelenség!
Graffiti-pasim falon mosolyog,
mégis veszi, ha égi adó-vevőmön
jelet fogok, s neki csókot dobok.