kispatak

Irodalom
Rozella•  2016. január 7. 21:28

József Attila: "Költőnk és kora"

 

József Attila:

"Költőnk és Kora"

 Hatvany Bertalannak

 

                       

Ime, itt a költeményem.

Ez a második sora.

`K` betűkkel szól keményen

címe: "Költőnk és Kora".

Ugy szállong a semmi benne,

mintha valaminek lenne

a pora...

 

Ugy szállong a semmi benne,

mint valami: a világ

a táguló űrben lengve

jövőjének nekivág;

ahogy zúg a lomb, a tenger,

ahogy vonítanak éjjel

a kutyák...

 

Én a széken, az a földön

és a Föld a Nap alatt,

a naprendszer meg a börtön

csillagzatokkal halad -

mindenség a semmiségbe',

mint fordítva, bennem épp e

gondolat...

 

Űr a lelkem. Az anyához,

a nagy Űrhöz szállna, fönn.

Mint léggömböt kosarához,

a testemhez kötözöm.

Nem való ez, nem is álom,

ugy nevezik, szublimálom

ösztönöm...

 

Jöjj barátom, jöjj és nézz szét.

E világban dolgozol

s benned dolgozik a részvét.

Hiába hazudozol.

Hadd most azt el, hadd most ezt el.

Nézd ez esti fényt az esttel

mint oszol...

 

Piros vérben áll a tarló

s ameddig a lanka nyúl,

kéken alvad. Sír az apró

gyenge gyep és lekonyúl.

Lágyan ülnek ki a boldog

halmokon a hullafoltok.

Alkonyúl.

 

1937. szept.

Rozella•  2015. december 23. 13:07

Weöres Sándor: ÜNNEP




Weöres Sándor:

 Ünnep

 

A csillag-szárnyas éj nyugalma zeng,

Égen kereng a dal, ha nincs veszély.

Villogva reng a csillag-szárnyas éj,

s a kedv magasban él, égen kereng.

 

A nap világa kél, hajnal dereng,

lenn hárfa peng, fenn orgona zenél,

föld álma leng, a nap világa kél,

a szívben ünnepély, lenn hárfa peng.

 

Égen kereng a dal, föld álma leng,

a nap világa kél. Ha nincs veszély,

fenn orgona zenél, nyugalma zeng.

 

Lenn hárfa peng, a csillag-szárnyas éj

s a kedv magasban él, villogva reng,

hajnal dereng, a szívben ünnepély.  


Ezzel a szép szonettel szeretném megköszönni a sok szép verset, jó szót, élményt, gondolatot minden kedves  poetes ismerősnek, barátnak, és a moderátoroknak!

  Kívánok meghitt, örömteli, békés Karácsonyt, szeretettel!


Rozella•  2015. december 4. 15:19

Gyönyörűt láttam /József Attila verse/

 

József  Attila :


Gyönyörűt láttam

 

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint nagy darab kő, a valóság.

 

Ám ez a kő is képletes.

A legjobb, ha mindent kimondok.

Igy oktatnak ügyeletes

és tanulságos napi gondok.

 

Lám, ösztönöm helyes nyomon

járt, amikor bejött az ember.

"Kikapcsolja a villanyom" -

ez zúgott bennem, mint a tenger.

 

A kés ott volt az asztalon

- éppen a ceruzám hegyeztem -

ha ezt az embert leszurom,

tudom, mindennel kiegyeztem.

 

El voltam keseredve. Hát.

Minden sötét és szomorú lesz.

Állat védheti otthonát;

hanem másfajta háború ez.

 

Fegyvert ragadni gyengeség:

megöl az ellenség és megver

s elszáll rólam a kedves ég.

Jogállamban a pénz a fegyver.

 

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás

s mint fillér, száll szét a szilánkja.

 

Igy okoskodtam s jónapot

kivánva elhuzódtam oldalt

s este a nyájas csillagok

rámnevettek a teli holddal.

 

1937. júl.

 

 

Rozella•  2015. szeptember 26. 20:31

Csoóri S.: Szeptemberi nők; Mindennapi történelem

 

Csoóri Sándor:

Mindennapi történelem


Fölkelni

s begyújtani a kályhát,

a füst billegése után az agyat,

az álmatlanságtól kihűlt csont járatait

s keresni az utat a kézhez,

a kéztől a vizespohárig,

az arc gödreiben a tegnapi hamu maradékát,

hátha egy madárból fújó szélvész

még föléleszti

és vándorolni

egyik testtől a másikig

s mint nomád királyok: keresni a mindennapi hazát

és megtalálva

vagy nem találva,

egyetlen mosoly sátrában éjszakázni

és járni idegenül a teremtésben,

belélegezni a fák

hajnali mérgét,

városok vasporát,

elmenni minden háborúba,

hordani nyakba akasztva az orgonák lombjait,

mint a dögcédulát

és mindent értve

és semmit se értve megválni attól, amit szeretek,

s őrjöngeni azért, amit szerettem,

arcátlanul, mint saját életem

napszámosa.



Szeptemberi nők


Megint túl sok nő kószál az utcán,

megint túl sok nő kószál szívemben -

Kövek közül néznek rám a rózsák

világvégi nagy ijedelemben.

 

Aranyszájú szeptember a dombon,

kiáltani kéne most a nőknek:

vessék le a felhőket magukról,

rúgják le a kígyóbőr cipőket:


hűl ki a Nap, vakrozsdás birsalma,

hideglelős reggelek zörögnek -

mezítelen talpuk parazsával

forrósítsák újra át a földet:

 

melegítse Afrika-csípőjük,

hogy hózuzmó soha ne borítsa

s ne ússzon a világ, ez a bolygó,

vacogtató korszakokba vissza.

 

Városok, mint fecskék gyülekeznek,

csattognak a tetők: bádog szárnyak -

Nők: páráló, nyári világrészek,

ami csak él, tifelétek árad,

 

hazán-túli hazák, másvilágok -

arcotokba diólevél csattan,

őszi pofon, de ti tovább mentek

súlyos porban, nehéz sugarakban.     

 

 

 

Rozella•  2015. szeptember 20. 19:33

Így írtok ti… "A" Szerelemről…

 

 

Így írtok ti… "A" Szerelemről…

 

Ametisz / Timi/

 

szívzöngében szolmizáló fénypöcök

szinuszán dobban a szikrakód-omm

ha sosemvolt varázsigét röptézve

mormol szépleptű lélekcsók a szánkon   

 

 Molnar-Jolan /Joli/

 

reszkető ín-hidak hol a kiút

romba dől robbantás enteri-őr

feszül a vágyra csókviadukt

kihipózott porfelhő malőr

 

petruchió /Imre/

 

Szép szavad simuló szőnyegén,

tested rám fonódó forró ölelésben,

érintéseden a halálom virul meg én,

engedj elkárhozni csókok özönében.

 

Erika 49 /Erika/

 

a szívverembe

beleesni mily gyönyör

most ki ne húzzál

 

a vágyvödörbe

tiszta vizet most ne tégy

úgy mintha volna

 

szerelem fórum

lórúgásnyi szenvedély

oldalam fúrja

 

skary

 

óh mennyi kis virág és mind nekem virul

ma méhecske lettem és azon túl

képzelem ha marék lepke volnék

szállnék egy virágra de most még nem mék

 

Ernest: /Őrni/

 

Ezüstös platánok koszorúba ölelték léptünk,

éjszakai csönd varázsolt,  tünde-álmok

lengtek szívünk csúcs-havasán... és havas csúcsán....

A Hold kísérte hárfán szerelmünk fénydalát,

míg alsó sarkán csüngtem az erkély alatt,

tán Rómeó lehettem…, vagy Cyrano de Bergerac...  

 

celtichun / Zoli:/

 

'itt a piros'-t kockázik velem az élet

sziklagörbületen fénnyel etet

kezem tested ívén tesz vakhitet

bennem görbülten liheg ezer ígéret

 

baramara /Marianna/

 

Tegnapokba nyíló ősz-kunyhók ajtaján

besurransz, halkan lépsz tavaszunk nyarán,   

a kályhában hamvadó  téli szerelem-parázs...

talán kavargó álom volt, mégis lélek-varázs.

 

csillogo  /Marika/

 

Fény-ködben a hajnal

tükör-tavánál, kosaram

teleszedtem szerelemvirággal

a forrásnál fényes pilláimon

csüngött és rólad mesélt

minden sziromszárnyú falevél...  

 

szederfalu

 

itt van ez a pasi és annyira bejön

mint a híveknek az oltár angyala

kockás ingjén tegnap is az egyik kör

pont olyan volt mint egy mandala

de lehet hogy csillagokat láttam

mikor kóboroltam vele a  mákvirág utcában  

 

rozsika 53 /Rózsika/

 

nem szeretlek tudod

csak kicsit

bele halok

érted meg maradok

ha kéred

nem is sírok

de mit számít neked

a szívem meg szakad

teérted

remélem egyszer

meg érted

 

kicsikimcsem /Alkony/

 

a szerelem szívből font kosár

mosolycsomag szívpakolás

tűrt tiltott támogatott  bazár

lét kenőcse a tévedés kizárt

falvédő magnetit lélek-lángolás

kétely métely szívszúró darázs

megígért bűn nélkül vétlen lakolás

  

Sea_Miller /Sea/

 

Én, nárcisz sóhajú zsenge nő,

tavasz-rügyű éjjeli szentség,

rám dobott piros félkabátja alól

kandikálok - de ez képtelenség!

Graffiti-pasim falon mosolyog,

mégis veszi, ha égi adó-vevőmön

jelet fogok, s neki csókot dobok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom