kispatak

 

Az én állatkertem

 

Nekem messzire nem kell mennem,

meglátogatni a saját állatkertem,

benne naponta terepszemlét tartok,

néha ugrálok is, akár a kismajmok,

fától fáig haladva az őszi kertben,

s lám tegnap is furcsa nyomokra leltem:

 

itt valami kupac, amott egy mély gödör,

hát ezt ki áshatta? A gyanú már gyötör:

ó, ez a pimasz, kamasz- kuvasz!

Megint egy tépett, cicapárna-szivacs

lapul a fűben, na de Móric cicám hol lehet

jaj, mit tett vele? A diófáról sandít lefele,

 

egy kissé mérges, ez nem is kétséges!

Szegény kicsi kandúr.. ó, hát ez rémes!

Szájából kilóg egy feketerigó tolla,

de hol a madár többi része, jaj, ki láthatta?

A sombokor alján ott reszket szegény,

épp elhagyta már az utolsó remény:

 

'itt egy fehér kuvasz, ott egy tarka macska,

amott meg egy szürke, ez bizony kész csapda!'

Ám ekkor hirtelen mind hozzám futnak

fittyet hányva madárnak és kiásott lyuknak,

nagy tál zúza meg libanyak csábos illatára

egy kutya, két cica rohan vacsorára.

 

Ennek persze minden madár örül

s a veszedelemtől a rigóm megmenekül.

Sün Tóni a kertben, már ő is törzsvendég,

összebarátkozott a Subámmal nemrég,

bár a kuvasz nem túl barátkozós fajta,

a sünit talán tüskés labdának gondolta,

 

darabig bökdöste, jól megszimatolta,

 de abbahagyta, mikor sajgott már az orra,

így hamar békét kötöttek és azóta

 a Tóni minden nap eljön látogatóba.

Én is látogatom naponta a kertem

 s benne megtalálom egész állatkertem…

 

( … kivéve a békám, pedig néha látom,

de menekül előlem, s én már nem is bánom.

Fél, hogy megcsókolom, elbújik szegényke,

az esővízgyűjtő lett a menedéke..

Ennyi állat között nincsen mit tennem,

kivárom míg egyszer ő csókol meg engem..:) )

 

 

 

Nevet is...  :)

 

Bár figyelem, mégsem látom,

hidegét-melegét mégis érzem,

nem tudom a nevét,.. tán kitalálom,

de hogy lehet? Magam sem értem.

 

Ismerem jól, rémes egy alak,

tudom, hogy ezer hibája van,

ám erénye is akad számtalan,

szájából ömlenek bódító szavak.

 

Szemében olykor kaján mosoly,

ahogy homloka mögött cikáz

ezer gondolata, nem molyol

soha, mikor velem vitáz,

 

de sajnos nem követhetem,

én ezt hiába is akarom,

eltűnik előlem az őszi ködben

s néha nem is bánom nagyon.

 

Ki tudja olyankor merre jár,

mert tőle minden kitelik:

Hip-hopp! Ott terem, ahol akar

csak bámulják, vagy kinevetik.

 

Ha keresem, leginkább elillan,

ha elküldöm, persze marad,

az idő megállhat, ám ő halad,

aurájában delej-varázs villan.

 

Belátom, nagyon furcsa lény,

már-már afféle földön kívüli,

mégis, mikor hozzám visszatér,

nincs abban semmi rendkívüli.

 

Különös figura, de enged élni,

időben és térben nincs határ,

oda -vissza is képes mesélni,

valót vagy álmot? Ki tudja már?   

 

Talán csak álom ő maga is:

egy fuvallat, egy kóbor felhő..,

Nevet is kéne végre adnom neki,

ha már múzsa,.. sőt, szerethető… :)

 

 

Naplopók :)

Mint mindenben, ebben is

Budapest jár az élen,

habár a kép kissé hamis

s nem nézhető mindig tétlen…

 

Napsugaras Kecskeméten

az a hír jár-kel most éppen,

hogy a Nap csak Keleten kel,

s ott is marad minden reggel.

 

A paprikás Szögedében

azt beszélik kéremszépen,

hogy a nap ott minden délben

csak nekik süt fenn az égen…

 

Hagymalázas Makón bizony

azt gondolják, hogy alkonyon

csakis ott a legszebb az ég,

mást mondani is nevetség!

 

Esős, hideg Szombathelyen

a talpán most ember legyen,

ki megtalálja ma a napot,

mit valaki megint ellopott.

 

Kalocsán, Szentesen vagy Baján

nem nevetnek mások baján,

- á, dehogy lopják ők a napot,-

jól otthagynak csapot-papot!

 

Szokás szerint ez ügyben

már feljelentés is érkezett,

csak hát a fülemüle-füttyben

a bíróság még nem ítélkezett..

 

Esős, hideg Szombathelyen

mégis tudják, legjobb helyen,

ott Nyugaton nyugszik a Nap

s minden éjjel ott is marad.  

 

Most szél kavar és esik a hó,

nemsoká eljön majd Tél-apó,

na persze, ő északról érkezik,

így bizonyítva, hogy létezik!

 

Zsákjában elhoz minden jót,

Napot, mosolyt, s a naplopók

városait felkeresi egytől-egyig,

Szombathelytől.. Kecskemétig  :)

 

 

 

páratlan páros  :)

 

a hétfő mindig páratlan nap

mert első de a kedd már páros

eddig ez nekem is világos

volt úgy hogy a szerda jobb volt

mint amilyen lett a csütörtök

mikor amolyan páros ördög-

lakat alatt a péntek éjjel

már előzetes szombati kéjjel

vigyorgott megint csak párosan

majd jött-ment a vasárnap álmosan

megjött az eső is párban a hideggel

sárosan az ősz barna barát-csuhában

'víg a hetest' játszott az idegeimmel

szóval páratlanul jó volt nekem

a hét is páros ameddig szeretem

tudja rólunk már az egész város

hogy ez egy páratlan páros…:)

 

( csak mert most pocsék az idő...és sok dolgom /lenne/, de páratlanul rossz a kedvem, mégsem sikerült tiszta páros rímekbe szednem, ezért lett ilyen dinka -dal, kicsit alacsony légnyomásos, itt-ott páratlan, máshol meg páros..:)  ) 

 

 

A denevér esete a bikavérrel  :)

 

Híres, jó bor a bikavér,

nincsen benne a kutyavér.

Megkóstolta egy denevér,

és rögtön fejre állt szegény,

aztán mikor végre kijózanodott,

kerített magának egy bikát legott,

éjjel nappal csak a vérét szívta,

a bika csak vérszívónak hívta,

de nem bánta ezt a denevér,

hiszen már eredeti bikavér

keringett az ereiben,

híres is lett egyszeriben.

 

Csakhát - ahogy lenni szokott,

gyorsan fejébe szállt, amit ivott,

s részegen egy nagy kutyába harapott.

Bizony jól megszívta,… mert a kutya

odakapott: „Hé! Nem oda Buda!”

s a bőregéren egyet roppantott...

Ó jaj szegény! Vérehulló denevér!

Emlékét már nem őrzi bikavér,

csak ez a rémes pár sor, aminél

hidd el, ma százszor többet ér,

egy pohár valódi, Egri Bikavér! :)

 

(ez a valami Mészáros Lajos poetes társunk az Egri Bikavérről  ma megjelent és olvasott verse UTÁN született amolyan 'hirtelen felindulásból' köszönetem neki érte!)  

 http://www.poet.hu/vers/196639