kispatak

Felkonferálás a "Tulipántos láda titkai " c. műsorhoz

 

"Tisztelt Publikum!

Mai műsorunkhoz fogható még nem volt!

Csupa varázslat és misztikum lesz,

non-stop tiltott, fekete  mágia,

démoni extázisban átélhető orgia,

beavatottaknak maga a csoda!

 

Itt és most végre látható lesz A Para,

a Földöntúli Tulipántos Ládafia!

Tartalma nem piskóta, de - no para! -

- csak itt, csak most -

kinyithatják ha merik, ha akarják,

csak szép lassan, óvatosan,

amíg a zár majd halkan kipattan,…

 

… mert itt valami máris bűzölög,

s morajlik is, hallják? Mintha az ég dörög..

A ládában itt dekkol maga a Végzet

egy sarokban, körötte gyermeteg remények,

kis hazák, nagy szívek, tiltott szenvedélyek,

lenyúzott bőrök, agyarak, s pár levetett jellem,

és csövez benne rég egy kapzsi Ős-Szellem,

aki mindent magának teper és titokban

az összehordott szajrét a ládába dugta,

egymásra zsúfolva, drámai darabokban

préselődnek, s köztük virulnak parlag-szlengek,

amit a vadak se művelnek, csak egymás közt

cserélik, mint a tűt, amikor épp nem ölnek;

szanaszét hevernek itt jelmezei a gyönyörnek,

cafatokra tépett, türemkedő vágyak,

terpesztett ágylábak közt félig telt ágytálak..

és legalul, kussolva meglapul, az elhazudott,

megtagadott múlt, aminek sok van a rovásán,

de mint Atlasz, cipeli a szennyet a hátán,

ám fölül itt lebegnek a jelen rózsaszín felhői,

néhány sötétnek még tán lesz ideje felnőni,

kezdődjék hát a  műsor!... Lehet hátradőlni…

 

Hanem a finnyás orrú, úri népek,

meg az élveteg, gyenge idegzetűek

most elhagyhatják a nézőteret,

maguk mögött az ajtót jól csukják be..

kaphatják az élményt ott, odakint,  

de legjobb, ha elhúznak jó messzire,

 … mielőtt a Láda-Fia nekik is beint…"

 

 

 

Tulajdonos váltás

 

Volt ez a nagy szoba, és egy másik,

bennük régi tölgyfa-bútorok

összegyűlt, kopottas sóhajától

a költözések zaja plafonra mászik.

A megszokás szakadt kabátjának

ha hazatért, szomorúan köszönt oda

egy elvirágzott fokföldi ibolya,

azt mondja, most is szomjas,

bár nem tudja merre van Fokföld,

oda inni nem mehet haza.

 

A patinás keretű, nagy állótükör

romló szeme a polcokra téved,

fordítva olvassa könyvek címeit,

összevegyülnek emlékeiben a Biblia

meg a Da Vinci-kód titkai,

s a vitrinből még visszakacsint neki

bőrkötésben Arany, aki nem fél most

kicsit sem Agatha Christie-től,     

hisz' már ő sem mesél semmiről,

hiába sejthető,  ki volt a gyilkos…

 

Utcai lámpa néz be a nyitott ablakon

- ami ötven éve fából, és nagyon

nincs elszigetelve a külvilágtól, -

a  levélmintás heverőre bámul,

árnyékot vet az esküvői képre a falon,

míg a kis kandalló kíváncsi ablakán

koromfüggöny szégyelli foltjait,   

meztelen lángjait egy perverz platán

odakintről megleste párszor.

 

Apró foltok őrzik a parkettán

szikra-szemek régi égetéseit,

de holnap már csak a falak állnak itt.

Az új tulaj padlófűtést szereltet,

elvitet mindent, csak az antik tükröt

tartja meg, - talán kegyeletből.

Tágas, egybenyitott lesz a tér,

a sors a lomtalanítással véget ér.

 

Nem volt beteg, nem volt senkije,

…otthon fagyott meg az Öreg  bőrdzsekibe,

s magányos lelkét, ha egyszer visszatér,

csak egy megvakult tükör ismeri meg.

 

 

Talán még nem késő 

2015 földi év már biztosan elszállt rég,

s előtte is sok ezer, de utána jön-e még

újabb 2016..? Vajon lesz-e még elég

idő a földön, vagy majd csak a csillagok

számolnak utána, hogy hány ezer napot,

évet, életet, barátot, szerelmet, virágot..

kapott az Ember...  és Ő mit adott..?

Talán még nem késő, hogy hozzátegyen

egy békésebb, igazabb évet, talán 2016-ot..

Kívánva, hogy ez éven az áldás is igaz legyen!

 

 

… és lenni ... 3x idegen szó

 

háromszor három tán kilenc

sorban is lehetne licence

de mégsem lehet

 

a rendszer csak franchise-ban

s kisboltban nincs spájzban

sem pénz sem dohány

 

pedig kéne nagyon egy trendi

rendnek lenni mi nem idegen még

kéne lenni és megmaradni

 

… és lenni igen ... vagy lenni nem

 

 

Egy kávészem keserve

 

Amíg lassan pörkölődött, azt hitte a kis ostoba,

hogy sosem lehet már ennél nagyobb kínja,

ám egy őszi, hideg reggel éles hang szakadt fel

a darálóból sikoltva: "Neeem!! Ez nem leheeet!"

Aztán csak halni akart, csendben megsemmisülni,

... de mi ez a szörnyű géphang, vészesen sistereg,

mélyről jön nagyon, és utat keres valahol... "Menekülni!"

... - elégett gondolat -, talán a szem nem is él, csak próbál kihűlni,

és hiába folyik már csövön, csapon,  "Segítsetek!  Segítsetek!"