kispatak

Harangok                          

 

Ha rang és kór ma

kondulhatna, folyton csak

a harang szólna.

 

Egyszer teremtett

lélek vándorol, harang

szól: giling - galang.

 

Napokra csend ült,

némultak a harangok.

Rómába mentünk.

 

Belekondul, száll,

zeng-bong, zajong szüntelen

míg a templom áll.

 

Ó, harangvirág,

ha látnád a világot

földre hullanál.

 

Ó, harangvirág,

nézd csak meg a világot

és mosolyogjál.

 

Egyszerű, mint az

ásó-kapa-nagyharang:

egyszer egyre megy.

 

Hallgasd meg velem

a harang szavát, és ne

felejtsd énekem. 

 

 

 

 

Szín-színű tavirózsák

 

víztükrön ringó

titokszínt bontó szirmok

sugárzó napok

 

fénytavon villan

úszó ég szimmetria

kibomló képmás

 

mandala virág

nappal feslett éden

éjjelben hínár

 

parázs rózsaláng

tűzözönnel lobbanás

ringató hullám 

 

hófehér sárga

holdkerekség testőre

tél temetője

 

kék fehér hangú

bársony levélzöld simul

bíbor kehelyhez

 

halvány lila part

alkonyi dal csobbanás

békaszerenád

 

tóban se bomló

tarka műanyag  virág

szétnyílott  világ

 

szín-színű vízen

kék fehér rózsa arany

nappal ragyogás

 

 A bűvészmutatvány

 

  "Beszélek és amit mondok az fontos dolog, de

mindig csak a kezemet figyeljék, mert csalok"

 

- mondta a bűvész őszintén az imádott

Kedves Közönségnek.

Aztán előhúzott egy csomó színes kendőt

csak úgy valahonnan a semmiből;

a vöröset áthúzta egy sötétkéken, majd

fogott egy pirosat, egy fehéret, meg egy zöldet,

jól összecsomózta és szépen, pont középen

megrántotta, hogy biztosan ne váljon széjjel,

az égszínkéket is még hozzácsomózta,

a vörössel az egészet letakarta és bezárta

jól a kendőket egy üres hegedűtokba…

 

Azután jöttek a kártyák, jól pörögtek a lapok,

és bárki  láthatta, és lapot választhatott,

a bűvész kevert,  jól megkavarta, de végül

mindig előkerült pont az a hiányzó egy lap

a zakója legbelső zsebéből, vagy a cipőjéből..;

 

Aztán jöttek a kockák meg a poharak, ő mindig

tudta, hogy pontosan hány darab kocka

lapul ott a lefordított pohár alatt, pedig

már volt vagy tíz  nagy pohár és

nagyon sok kis kocka is, és valódi

mindegyik, egyik sem volt hamis;

 

Aztán következtek az újabb káprázatok,

előkerültek szép színes szallagok, és egy vekker

is zajosan csörgött az üresnek tűnő cilinderben.

Végül a bűvész előhúzta belőle a hangszertokba zárt

kendőket is, de csak három volt már összekötve,

a piros, a fehér, és a zöld, a közönség kíváncsin leste

hová is lett a többi…és akkor a  mutatványos

végül kinyitotta a gondosan lezárt hegedűtokot

és kieresztett belőle két egyforma szürke galambot,

s azok a csőrükben  egy-egy selyemmel elrepültek,

egyik kelet felé szállt a bordó kendővel,

másik átellenben húzott el a sötétkékkel,

az égszinkék ott maradt, a bűvész feje felett lebegett

a nézőtér a csodára figyelt, és a gyermekek nevettek…

 

hát így varázsolt, (vagy csalt) a bűvész, csakis a kezével…

 

Kondul az ünnep – lélekharang,

elszáll a dallam - szívben a hang,

koldul a lélek,  szélben harang,

elszáll az ünnep, kondul a hang.

 

Lendül az óév – visszatekint,

lenne a holnap újra megint,

pendül az újév, tegnapja nincs,

rendül a tegnap, újra kacsint.

 

 

 

ez csak egy fülke

egyetlen - vonatjegyem

sincs lesz ami lesz

 

szép lassan gyűlölj

minden cseppje öröm volt

marad már mindig

 

nem létezem ám

illúzió vagyok ki

fészen se szemez

 

csámcsog a jólét

örömtelen ünnepen

éhezik mégis

 

Antik ágyamat

bebalzsamoznád rommal

ha megengedném

 

tuti nézik ők

mit gondolok én sose

fától nem látnak

 

nemcsak nem érted

hanem nem érted lohol

ősz intsen elég