Hoppá...

Hoppá…

 

szavak közlekednek elmennek egymás mellett

az utak kihágásokkal teltek

minden kihasználatlan gurul egyes-kettesével

sorban ülnek araszol a csúcsforgalom hátra

bénán másznak rá egymásra

gyűlölködve fröcsögve anyáznak

agyára mennek a más-világnak

 

villognak sárga felkiáltójelek

piros lámpás jelzők beintenek

miközben a sorok között

pontosan peteérés zajlik éppen

a szóközökből itt-ott kihallik

káromlások kéjes dicshimnusza

vulgáris lányregényektől hangos az utca

silány vesszők pökhendi ostora csapkod

s embert vadásznak betű-vérfarkasok

 

észt osztanak talmi gyönyörnek

átépítenek nem elég extrém még a tér

köz-pontozással győz ami bomlott

míg ki nem üt minden kimondott

és kimondatlan profán Isten-halmozás

az úton dől el ki gyenge ki erős ki más

szennyel és mocsokkal ki viselős

s a gázolások halmozott büntető tétele

adj még több gázt jól taposs bele

 

minek is foltozni a feneketlen zsákot

a mosoly elnéző hisz' fér még bele

összeolvadt műanyag-unalom-rácson

rágcsál a közöny de udvarol bőszen

a smasszer vagány-szóbörtönökben

leparkol magáévá teszi  lazán ami jár neki

amire más fogak fájnak de beletörtek

meg sem született elődök ölnek

utódokat  mint a megőrült pandák

 

feketén-fehéren követnek példát

ki érti szinte csak bambuszrügyet falnak

s nagy része ennek is kihasználatlan

megy az emésztőgödörbe a fáról aláhull

tíz százaláka tán ami hasznosul

a többi salak s a megtermékenyítés

fekete-fehér szavak rágógumizása

közben a fogságban  hoppá … elmarad