Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hiába
Rozella 2019. szeptember 1. 12:42
Hiába
Amikor nem tudom kimondani
még magamnak sem,
és mégis, nekem akkor kell
belekiáltanom a csendbe,
s olyankor úgy hallani,
mintha szólna messze
egy kongó, néma harang
kiszakított nyelve.
Amikor égdarabok hullnak
szép földemre, amit imádok,
felhő-szilánkok hevernek
szerteszét, és csillag-magányok
darabjait Isten összetörte,
akkor megtalált hiányaimból
illesztgetem össze,
mi ép maradt az álmaimból.
Amikor távoli csillag voltál
s én még szabad madár,
bezártál kalitka-végtelenbe,
talán te sem bírtad ott
nélkülem... Akkor fájhatott,
ajtaját mégis nyitva hagytad,
Hiába... nélküled többé
nem repültem,.. nézd, itt vagyok.
Rozella2019. október 19. 20:41
@miriam: @kicsisara: @Törölt tag: @Törölt tag: @skary: @Törölt tag: @csillogo: @MKKlara: @Törölt tag: @Krisztinka: @dufmar: @legland: @Soultribe: Húha, ezt majdnem elfelejtettem... / így jár akinek sok verse van.../ kicsit megkésve, de Mindenkinek nagyon köszönöm! :)
Soultribe2019. október 6. 11:15
Hmmmmm, ez igen!
legland2019. október 5. 08:33
Ó, de ismerős...hiába no, közös a bába :)
dufmar2019. szeptember 14. 21:40
Szép.
Krisztinka2019. szeptember 5. 00:36
❤️🤗
Törölt tag2019. szeptember 3. 14:54
Törölt hozzászólás.
MKKlara2019. szeptember 3. 02:22
remek! :)
csillogo2019. szeptember 2. 21:07
szép nagyon
Törölt tag2019. szeptember 2. 07:37
Törölt hozzászólás.
skary2019. szeptember 1. 18:28
amikóó óóvasom...itt vok :)
Törölt tag2019. szeptember 1. 17:50
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2019. szeptember 1. 16:42
Törölt hozzászólás.
kicsisara2019. szeptember 1. 15:07
Gyönyörű
miriam2019. szeptember 1. 13:06
Csodálatos vers!