Glóbuszomon

Rozella•  2014. november 22. 22:38

glóbuszomon elrejtezve

hálát adnak imádkoznak

kiáltanak fohászkodnak

ordítanak  és suttognak

káromkodnak zokognak

van hogy megszólítanak

hívnak szeretnek

engem senki  ismeretlent

milliárdnyiból az egyetlent.

 

elrejtőzöm glóbuszomon

hálát adok imádkozom

kiabálok  sóhajtozom

üvöltök és szitkozódok

elhalkulok összeomlok 

van hogy mosolyogva

sírok szenvedek

és a bábel hangzavarban

néha  szótértek  magammal

 

ekkor kegyelmi  pillanatban

uram te kérdezel

 

 felelj nekem

 mi az

 amit teszel

 

uram

én csak élek

építgetek  beszélek

együttérzek  remélek

megetetek megitatok

melengetek simogatok

sokat bántok vétkezek

magamban is kétkedek

mégis

bolyongva e glóbuszon

amerre vezet utam

kereslek téged

csak szeretni szeretnék

uram


 de tényleg…

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2014. november 26. 13:03

@Molnar-Jolan:

Jolán, köszönöm szépen, és leginkább az időt, amit erre "vesztegettél" (tudod, márcsak a rózsák miatt is) :)! üdv. Rozella

Molnar-Jolan2014. november 23. 09:08

kedves, játékos mégis benne a hiányérzet...és egy pöppet a Kisherceg bolygóit is beleérzem :-)