Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
fenyők alatt boncasztalon
Rozella• 2016. február 24. 16:23
fenyők alatt boncasztalon
kint madárból megmaradt
tél-tépett piszkosfehér
tollak tavaszba enyésznek
álmodó szürkék a fenyők
alattuk kinőtt fénytelenségek
hajlítják az áramló időt
bent lelket boncol egy kéz
mintha nem volna mindegy
mi lesz a pontos diagnózis
a hideg boncasztalon fekve
mit számít rejtett áttétes volt-e
mielőtt megölte a parakinézis
vagy csak úgy belehalt... bármibe
Rozella2016. február 25. 21:07
@Krisztinka: Ez pontosan így van, így érzem én is... :) nagyon köszönöm!
Rozella2016. február 25. 21:05
@BakosErika: Erikám, nem mindennap kapok ilyen dícséretet, és Tőled nagyon nagyon jól esik, még ha érdemtelen is...köszönöm! Ölelésem!
Rozella2016. február 25. 21:03
ó tudod a semmi szép lesz
de semmi baj minden múló
a vasorrú bába majd feléleszt
mert ő tündér és varázs-ló
Krisztinka2016. február 25. 14:36
Róza...azt hiszem sőt már tudom is, hogy meg lehet valakit nagyon kedvelni a versein keresztül:)
BakosErika2016. február 24. 19:51
Komolyan mondom Rózám elismerésem a hatalmas ihlettáradhoz.
Nagyszerű verseket olvasok Tőled.
Gratulálok és ölellek.
skary2016. február 24. 18:24
én belehalok akár a semmibe