fenyők alatt boncasztalon

Rozella•  2016. február 24. 16:23

 

fenyők alatt boncasztalon

 

kint madárból megmaradt

tél-tépett piszkosfehér

tollak tavaszba enyésznek

álmodó szürkék a fenyők

alattuk kinőtt fénytelenségek

hajlítják az áramló időt

 

bent lelket boncol egy kéz

mintha nem volna mindegy

mi lesz a pontos diagnózis

a hideg boncasztalon fekve

mit számít rejtett áttétes volt-e

mielőtt megölte a parakinézis

vagy csak úgy belehalt... bármibe

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. február 25. 21:07

@Krisztinka: Ez pontosan így van, így érzem én is... :) nagyon köszönöm!

Rozella2016. február 25. 21:05

@BakosErika: Erikám, nem mindennap kapok ilyen dícséretet, és Tőled nagyon nagyon jól esik, még ha érdemtelen is...köszönöm! Ölelésem!

Rozella2016. február 25. 21:03

@skary:

ó tudod a semmi szép lesz
de semmi baj minden múló
a vasorrú bába majd feléleszt
mert ő tündér és varázs-ló

Krisztinka2016. február 25. 14:36

Róza...azt hiszem sőt már tudom is, hogy meg lehet valakit nagyon kedvelni a versein keresztül:)

BakosErika2016. február 24. 19:51

Komolyan mondom Rózám elismerésem a hatalmas ihlettáradhoz.
Nagyszerű verseket olvasok Tőled.
Gratulálok és ölellek.

skary2016. február 24. 18:24

én belehalok akár a semmibe