Fekete tollú madár / madarasok..12./

 

Fekete tollú madár

/ halálközeli álom-élmény/

 

Szárnycsapások szele fölöttem,

sötét márványtáblák közé

vetül baljós árnyéka,

fekete tollú madár a lelkem,

kering egyre mélyebbre szállva.

 

Fárad. Érzem, belém hullana,

tűnne nyomtalan az éjben,

lenne a szórt szirmú tegnapé,

mint halott virágok illata,

sajdulna fájón semmivé.

 

Fekete szárnyán megcsillan

égig érő fának ezüstkoronája.

Csillagtalan égről élő fényjel

szólítja szelíden, halkan:

"Lehajló ágamon pihenj meg éjjel.

 

Megtart, majd felemel, hogy lásd,

mivé lesz röpte a madárnak,  

ha ernyedten zuhan földre,

fekete tolla szép hófehérre vált,

s kőszárnyakon repül örökre.

 

… és ha láttad, fordulj vissza,

hagyd a rideg köveket,

hol a sötétség birodalma vár..

Hajnal dereng, az égbolt tiszta,

Nap felé szállj, fekete tollú madár!"