Fejben eldőlt mese

 

Fejben eldőlt mese

 

Én fejben írok, fejben számolok,

hiszen tudom, fejben dől el minden,

a fejemben ingatag gondolatok

kapaszkodnak abba, ami nincsen,

nehogy fejtetőre álljon a valóság és

fejvesztve eldőljön az ész,

mert ki tudja miféle merész

gondolat fejelne be egy öngólt ?

Ezt is fejben írtam, tollam sem volt

még a hátamon, amikor múltkor

egy tök jó fej az utcán utánam szólt:

' Helló, kérem álljon meg egy percre,

tudom, tökfej vagyok.., dee.. volna rám öt perce ?'

 

Néztem ki a fejemből a sármos ismeretlenre,

ki is számoltam ott gyorsan fejbe,

és mint a villám hasított fejembe

a kérdés, hogy öt perc vajon mire elég?

Közben az úr bemutatkozott e-képp:

 ' Én Fejes Brúnó vagyok - mondta

olyan fejtető-bizsergető bariton hangon -,

ó, én ismerem magát már rég látásból,

hiszen tudja, az usziban egy párszor

fej-fej mellett úsztuk a kimért távokat,

csak nem mertem megkérdezni magától,

sosem,volna- e kedve pillangózni is velem

csak úgy, s ha a versenyt megnyerem,

/amire ráteszem a fejem/ - eljönne-e velem

egy gyertyafényes vacsorára… remélhetem? '

 

Egy perc se kellett, fejben gyors számvetés,  

gondoltam, ez biztosan valami tévedés

és Brúnó talán egy fejvadász lehet,

aki épp összecserélt két hasonló fejet, 

az úszósapka olyan egyforma a vízben

mindenki feje csak egy színes golyó,

de itt és most a szemébe merülni volna jó,

aztán eldőlt a fejben egy pillanat alatt,

hogyha úszni nem is tudok sokat bizony

- mert mindig elkap valami víziszony-,

egyszer hasznát veszem e nem-tudásnak,

majd engedem nyerni s nem engedem át másnak,

így eldőlt a szívben helyben,

hogy nem állhatok ellen fejben, 

egy gyertyafényes vacsora-meghívásnak…