Fehértől feketéig

Rozella•  2016. június 7. 10:40


Fehértől feketéig

/ stílusgyakorlat/

 

Menyasszony ruhában, nyárnak illatával mosolyra derül az ég,

kezem a kezedben, szemed a szememben égő láng, sosem elég!

Harmat a fátyolom, fény ül a csókomon, nem lesz már soha sötét.

 

Csendül a harangszó, arcunkon maradó csillagos ősz-mosolyok,

eljön a virradat, sejted a hangomat, s megérzed amit mondok:

'világnak világa virágnak virága' remény-szirmokat bontott.

 

Fekete párákkal terhes éjszakában, tó fölé száll az ének,

fehér tél harangoz, sötétek a hangok már mindent felednének..

Fényeket fest az est, a lélek és a test csak egy-másnak mesélnek.   

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. június 13. 08:57

@Zsuzsa0302: köszönöm, kedves vagy! :)

Rozella2016. június 13. 08:56

@merleg66: köszi, csak próbálkozás volt, bár nem szeretem azt, mikor a vers-forma elsőbbséget élvez... :)

Rozella2016. június 13. 08:54

@skary: középkori :)

Zsuzsa03022016. június 8. 05:29

Szép vers, gratulálok!

merleg662016. június 7. 22:03

Nagyon jó lett! Gratulálok!

skary2016. június 7. 18:21

oszt milyen stílus? :)

Törölt tag2016. június 7. 14:38

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom