Egy vasárnapon /4soros - 29./ - 2012 07.29.

Rozella•  2015. november 29. 18:50

 

November elején elhatároztam, hogy egy hónapon át minden nap írok egy kis "négysorost" - részint tiszteletből, mert a legnagyobbak, akiket szeretek, hihetetlen szépeket és jókat írtak..  Másrészt az önfegyelem miatt is, mert kevés szóval - jól tudom, néha többet lehet mondani, mint egy litániával és próbálom magam erre is rászorítani, de bevallom ez gyakran nem sikerül. Holnap befejezem, - bár biztosan írok még, de nem naponta. Itt köszönöm meg a figyelmet és kedves  szavakat, amiket ezekhez a kis versikékhez fűztetek.

 

 A mait már megírtam, de adós vagyok még eggyel… neki és magamnak.

 

...  mert akkor is vasárnap volt, 29. Nincs kerek "évfordulója", mindig itt van azóta is, hiába lesz ez már a negyedik karácsony nélküle, - az anyám nélkül…, és hiába vagyok itt, ennyi évtizeddel a hátam mögött, hiába vannak felnőtt gyerekeim, ma már tudom, hogy az ember akkor "nő fel" igazán, amikor anya nélkül kell maradnia, és ez egyáltalán nem életkor függő. Azt is tudom, - mióta ő nincs -, hogy az anyák, ha egyszer elmennek, gyakorló angyalokká lesznek...

 .. és még valami "apróság". Akkor úgy volt, hogy egy kéthetes "rutin" reumatológiai kezelés után, legkésőbb 27.-én, pénteken hazajöhet sőt haza is kellett mennie az osztályról mindnkinek, mert letelt a kezelés turnusokra beosztott időszaka, és a helyiségek a nyári felújítás, festés elé néztek, de anyám csütörtök éjjel rosszul lett és így, mikor péntek reggel bementem, megtudtam, hogy nem engedik haza, hanem átszállítják - jobb híján - a bőrgyógyászatra. Csak a halála után vettem észre a kis naptárába az általa hetekkel korábban írt bejegyzést - július 29. vasárnapra -  , ami két szó volt: KÓRHÁZ - VÉGE. Furcsák nagyon a véletlenek.   

 

 

Egy vasárnapon

 

Nem égetett el, és nem szakított szét,

csak éket vert bennem az üresség, s megőrzött

gyermek-lelkemen tátongó rést ütött

egy árva vasárnapon az a kékség...

 

 

2012. július 29. vasárnap


az idő árnyéka rám vetült

vasárnap volt és sietve

suhant felém azon az órán

a kórház szürke folyosóján

a reverenda sötét sziluettje

 

kezében kis fekete könyve

s én mutattam szótlan az utat

melyik terembe hova lépjen

'"kicsit várjon odakint kérem"

 s ott kint perzselt a nyári nap

 

ágya ablak mellett emlékszem

horgolt fehér angyalka vigyázta

törékeny kezében alig fogta

s az ablakon ráncokba húzva  

bordó függöny lógott be a nyárba

 

valahová épp libbenni készült

míg a pap egy imát felolvasott…

már nem nézett rám bezárva a testbe

szeme könyörgőn csak a fényt kereste

s kitártam neki a vasárnapi ablakot..

 

kinézett a fénybe hirtelen riadtan

míg tenyerébe az égbolt belekékült  

egy angyal sóhaja arcára költözött

majd eltűnt a bordó függöny mögött

… és odakint a nyár egészen kifehérült

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. november 29. 21:35

@Mia36: Örülök, hogy elmondtad.., köszönöm, és átérzem teljesen... ölelésem!

Rozella2015. november 29. 21:31

@csillogo: köszönöm.. (írtam mailt), puszim!

Mia362015. november 29. 20:46

Valóban nehéz megszólalni...édesapám és a bőrgyógyászat - vasárnap bent voltam és nem tudtam...nem sejtettem...semmi nem utalt arra, hogy...hétfő reggel jött a telefon...januárban lesz három éve, hogy nincs velünk. ..elnézést ha bőbeszédű voltam.

csillogo2015. november 29. 20:42

A versed nagyon szép.... bizonyára érzi a felé sugárzó szeretetedet - és persze, hogy nagyon törékeny az ember------ Nagyon.
Ölellek!

Rozella2015. november 29. 20:03

@Grigo_Zoltan: ... látod, nem kiírnom kellett magamból, csak megírnom. Köszönöm az olvasást!

Rozella2015. november 29. 20:01

@TothGigi: próbálok Gigi, és köszönöm a szíved szavait !

Grigo_Zoltan2015. november 29. 19:55

Szívszorító, ilyenkor nehéz megszólalni.......

TothGigi2015. november 29. 19:44

Törékeny szívedre vigyàz a függöny mögűl :)

Rozella2015. november 29. 19:27

@skary: Ez mindig szemüvegfüggő.

skary2015. november 29. 18:55

á még barna :)