Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy vasárnapon /4soros - 29./ - 2012 07.29.
Rozella 2015. november 29. 18:50
November elején elhatároztam, hogy egy hónapon át minden nap írok egy kis "négysorost" - részint tiszteletből, mert a legnagyobbak, akiket szeretek, hihetetlen szépeket és jókat írtak.. Másrészt az önfegyelem miatt is, mert kevés szóval - jól tudom, néha többet lehet mondani, mint egy litániával és próbálom magam erre is rászorítani, de bevallom ez gyakran nem sikerül. Holnap befejezem, - bár biztosan írok még, de nem naponta. Itt köszönöm meg a figyelmet és kedves szavakat, amiket ezekhez a kis versikékhez fűztetek.
A mait már megírtam, de adós vagyok még eggyel… neki és magamnak.
... mert akkor is vasárnap volt, 29. Nincs kerek "évfordulója", mindig itt van azóta is, hiába lesz ez már a negyedik karácsony nélküle, - az anyám nélkül…, és hiába vagyok itt, ennyi évtizeddel a hátam mögött, hiába vannak felnőtt gyerekeim, ma már tudom, hogy az ember akkor "nő fel" igazán, amikor anya nélkül kell maradnia, és ez egyáltalán nem életkor függő. Azt is tudom, - mióta ő nincs -, hogy az anyák, ha egyszer elmennek, gyakorló angyalokká lesznek...
.. és még valami "apróság". Akkor úgy volt, hogy egy kéthetes "rutin" reumatológiai kezelés után, legkésőbb 27.-én, pénteken hazajöhet sőt haza is kellett mennie az osztályról mindnkinek, mert letelt a kezelés turnusokra beosztott időszaka, és a helyiségek a nyári felújítás, festés elé néztek, de anyám csütörtök éjjel rosszul lett és így, mikor péntek reggel bementem, megtudtam, hogy nem engedik haza, hanem átszállítják - jobb híján - a bőrgyógyászatra. Csak a halála után vettem észre a kis naptárába az általa hetekkel korábban írt bejegyzést - július 29. vasárnapra - , ami két szó volt: KÓRHÁZ - VÉGE. Furcsák nagyon a véletlenek.
Egy vasárnapon
Nem égetett el, és nem szakított szét,
csak éket vert bennem az üresség, s megőrzött
gyermek-lelkemen tátongó rést ütött
egy árva vasárnapon az a kékség...
2012. július 29. vasárnap
az idő árnyéka rám vetült
vasárnap volt és sietve
suhant felém azon az órán
a kórház szürke folyosóján
a reverenda sötét sziluettje
kezében kis fekete könyve
s én mutattam szótlan az utat
melyik terembe hova lépjen
'"kicsit várjon odakint kérem"
s ott kint perzselt a nyári nap
ágya ablak mellett emlékszem
horgolt fehér angyalka vigyázta
törékeny kezében alig fogta
s az ablakon ráncokba húzva
bordó függöny lógott be a nyárba
valahová épp libbenni készült
míg a pap egy imát felolvasott…
már nem nézett rám bezárva a testbe
szeme könyörgőn csak a fényt kereste
s kitártam neki a vasárnapi ablakot..
kinézett a fénybe hirtelen riadtan
míg tenyerébe az égbolt belekékült
egy angyal sóhaja arcára költözött
majd eltűnt a bordó függöny mögött
… és odakint a nyár egészen kifehérült
Rozella2015. november 29. 21:35
@Mia36: Örülök, hogy elmondtad.., köszönöm, és átérzem teljesen... ölelésem!
Rozella2015. november 29. 21:31
@csillogo: köszönöm.. (írtam mailt), puszim!
Mia362015. november 29. 20:46
Valóban nehéz megszólalni...édesapám és a bőrgyógyászat - vasárnap bent voltam és nem tudtam...nem sejtettem...semmi nem utalt arra, hogy...hétfő reggel jött a telefon...januárban lesz három éve, hogy nincs velünk. ..elnézést ha bőbeszédű voltam.
csillogo2015. november 29. 20:42
A versed nagyon szép.... bizonyára érzi a felé sugárzó szeretetedet - és persze, hogy nagyon törékeny az ember------ Nagyon.
Ölellek!
Rozella2015. november 29. 20:03
@Grigo_Zoltan: ... látod, nem kiírnom kellett magamból, csak megírnom. Köszönöm az olvasást!
Rozella2015. november 29. 20:01
@TothGigi: próbálok Gigi, és köszönöm a szíved szavait !
Grigo_Zoltan2015. november 29. 19:55
Szívszorító, ilyenkor nehéz megszólalni.......
TothGigi2015. november 29. 19:44
Törékeny szívedre vigyàz a függöny mögűl :)
Rozella2015. november 29. 19:27
@skary: Ez mindig szemüvegfüggő.
skary2015. november 29. 18:55
á még barna :)