Egy stewardess naplójából

 

Egy stewardess naplójából

 

Hétfő, Róma...  "Az örök város". Eső..,

(mondtad, majd ősszel…, csak mi ketten..)

az utasok csendesek, megszokott, sima leszállás,

csak az a pakisztáni fiú .., olyan furcsán nézett,

összerezzentem, de persze siettem

szokás szerint, csak rád gondoltam megint,

… arra, hogy talán majd kedden,

 Madridban lesz pár percem, hogy felhívjalak,

de újra felborult a menetrend…

Szerdáig törölték a járatokat terrorveszély miatt...

Istenem, mi lesz velünk?!

Mi lesz, ha ez már mindig így marad,

ha kiszámíthatatlan lesz az életünk ?  - Veszteglés…

Csütörtök, Párizsban a tranzitszállóban

végre aludtam pár órát. Jó volt, álmomban

legalább velem voltál, de éjjel amikor hívtalak,

te már kikapcsoltál..,

Péntek Brüsszel, 15 fok, őrült a forgalom,

mint a gép, csak tettem monoton a dolgom,

 - Kapcsolják be öveiket kérem, miben segíthetek ?..,

Istenem, hol lehetsz most? És én.., én hol vagyok?

Melletted kéne lennem, hozzád bújni, átölelni, szeretni…

Lelőtték! Lezuhant! Nem akarok híreket.., nem akarok!!

Minden nap máshol, úton, és itt mindenki idegen…

Szombatra egy kicsit melegebb lett az idő,

a napsütés mint mindig, megnyugtat,

hamarosan látlak tudom, - már csak egyetlen nap,

és végre, végre vasárnap...

Budapest, 10 fok, újra eső.., és a tranzitban reggel

Ferihegyen.., nem várt senki sem…

- csak egy Rómából feladott lapon

látszott a Pantheon…