Csöndeső

 

Csöndeső

 

Ahogy közéjük ékelődött az ég,

nem riasztóan, csak természetesen

szólongatták hangosan egymást.

„Te hol vagy?  Én itt vagyok…”

Szárnyaik között ez a kapocs,

s a látszólagos hangzavarban

mégis pontosan tudják, ki hol van…

A rövid, rikoltó hangok olyan

megnyugtatóan

húztak el ma fölöttem…

 

Ők magasban voltak és sokan,

én messze lent, csendben és magam,

de a felhőzajból kiszűrte a szél,

mert ami fontos,

 valahogy mindig ideér,

hogy tudjam,épp merre kékül

és merre alkonyul,

 mert én itt maradok,

de ők csapatostul szállnak el valamerre,

 nyomukban hűvös csöndeső szitál

arcomra, szívemre

 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

 

     Ahogy közéjük                                                                                                 Ők magasban

  ékelődött az ég,                                                                                           voltak és sokan,

       nem riasztóan,                                                                                          én messze lent,

      csak természetesen                                                                          csendben és magam,

        szólongatták                                                                               de a felhőzajból

          hangosan egymást.                                                               kiszűrte a szél,

                  „Te hol vagy?                                                                 mert ami fontos,

                 Én itt vagyok…”                                                       az valahogy

                        Szárnyaik között                                                  mindig ideér,

                        ez a kapocs,                                                     hogy tudjam,

                           s a látszólagos                                           épp merre kékül

                                 hangzavarban                                        és merre alkonyul,

                                 mégis pontosan                                mert én itt maradok,

                             tudják, ki hol van…                         de ők csapatostul

                                    A rövid, rikoltó                        szállnak valamerre,

                                          hangok olyan                nyomukban hűvös,

                                           megnyugtatóan        csöndeső szitál

                                                     húztak el       arcomra,

                                                              ma  szívemre     

                                                               fölöttem.