Csöndeső

Rozella•  2017. november 9. 19:23

 

Csöndeső

 

Ahogy közéjük ékelődött az ég,

nem riasztóan, csak természetesen

szólongatták hangosan egymást.

„Te hol vagy?  Én itt vagyok…”

Szárnyaik között ez a kapocs,

s a látszólagos hangzavarban

mégis pontosan tudják, ki hol van…

A rövid, rikoltó hangok olyan

megnyugtatóan

húztak el ma fölöttem…

 

Ők magasban voltak és sokan,

én messze lent, csendben és magam,

de a felhőzajból kiszűrte a szél,

mert ami fontos,

 valahogy mindig ideér,

hogy tudjam,épp merre kékül

és merre alkonyul,

 mert én itt maradok,

de ők csapatostul szállnak el valamerre,

 nyomukban hűvös csöndeső szitál

arcomra, szívemre

 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

 

     Ahogy közéjük                                                                                                 Ők magasban

  ékelődött az ég,                                                                                           voltak és sokan,

       nem riasztóan,                                                                                          én messze lent,

      csak természetesen                                                                          csendben és magam,

        szólongatták                                                                               de a felhőzajból

          hangosan egymást.                                                               kiszűrte a szél,

                  „Te hol vagy?                                                                 mert ami fontos,

                 Én itt vagyok…”                                                       az valahogy

                        Szárnyaik között                                                  mindig ideér,

                        ez a kapocs,                                                     hogy tudjam,

                           s a látszólagos                                           épp merre kékül

                                 hangzavarban                                        és merre alkonyul,

                                 mégis pontosan                                mert én itt maradok,

                             tudják, ki hol van…                         de ők csapatostul

                                    A rövid, rikoltó                        szállnak valamerre,

                                          hangok olyan                nyomukban hűvös,

                                           megnyugtatóan        csöndeső szitál

                                                     húztak el       arcomra,

                                                              ma  szívemre     

                                                               fölöttem.

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

azuur2017. november 12. 14:32

Nagyon szép a vers, csodálom a türelmedet, vagy talán inkább a játékkedvedet, ahogy megszerkesztetted a V-t :)

merleg662017. november 10. 22:09

...nagyon szép vers...

Rozella2017. november 10. 19:44

@gosivali: Köszönöm Vali, örülök, hogy itt jártál ismét!

Rozella2017. november 10. 19:43

@BakosErika: Erikám, most is örültem neked, köszönöm! Ölellek én is!

Rozella2017. november 10. 19:38

@atelk: a valóságban szebb... :) köszönöm!

Rozella2017. november 10. 19:37

@Bugatti350: Valahogy így..igen..és nagyon pontosan, szépen öntötted szavakba, köszönöm István! :)

Rozella2017. november 10. 19:36

@Pflugerfefi: Hálás köszönetem a verses továbbgondolásért! :) Tetszett!

gosivali2017. november 10. 18:04

Különleges, szép...

BakosErika2017. november 10. 05:58

Nagyon jó lett, Rózám.
Én imádom a darvakat, itt rengeteg van.
Ölellek.

atelk2017. november 9. 21:48

De szép... különösen az ábrázolás

Bugatti3502017. november 9. 21:10

Kedves Róza!
Vélek felfedezni egy kissé szomorkás időt, ami kihatott rád is! :( Ám, kárpótoltad magad, egy szép ívelt verssel... a belső magány, társra lelt, hiszen a szavak is célba érnek! Gratulálok és ölelésem! :)
István

Pflugerfefi2017. november 9. 21:05

Vadludak , délre szállnak,
egymásra úgy vigyáznak,
vezérlúd nyomán aki tudja,
kódolva tán, hova visz útja.

Gratulálok Róza ! Nagyszerű gondolatok, a foma lenyűgöző!

Rozella2017. november 9. 19:45

@skary: egy Y ide vagy egy X oda... rá se ránts :)

skary2017. november 9. 19:41

@Rozella: elírtam...viktory :)

Rozella2017. november 9. 19:41

@skary: elég baj, ha neked mindenről ő jut eszedbe :) de momentán ez nem róla szól...:)

skary2017. november 9. 19:38

@Rozella: aha

Rozella2017. november 9. 19:25

@skary: kinek mi :)

skary2017. november 9. 19:24

V mint viktor :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom