Csókollak Benneteket!

https://www.youtube.com/watch?v=VZD-ahtExvE

Csókollak Benneteket!

( Ük-ük-ük.. -unokáimnak, /ha lesznek/ úgy pár száz év múlva..)

 

„Ha lesz…  emberi arcuk egyáltalán,

akkor csókolom őket;

Ha lesz…  emberi szellemük,

tudatom velük, üzenem nekik,

hogy csak ennyit tudtam tenni értük”

 

Üzente ezt egy Költő a jövőnek,

a neve Nagy László, de először is Ember... 

És én, vajon egy szálló porszemmel

Nektek, a jövőbe, talán én is üzenhetek?

Hisz’ engem senki, senki sem kérdezett,

s ha mondom, azt is csak úgy magamnak,

miért is volna kíváncsi rám, az ük-ük-ük..-unokám,

ha valaha, valahol él majd egyáltalán?

 

Mert hát.., ismerem én pl. az ükanyám arcát??

Pedig ismerős még a szó: ” SZÜLE „ ...

Nagyanyám nagyanyja volt, ők így hívták

szép, régi szóval; s nekem csak név maradt már,

bár ősöm, de mégsem tudom ki volt „Szüle”,

pedig.. hol is lennék én ma, Ő-nélküle?

 

Mégis, szeretnék úgy élni és írni,

ha pár száz év múlva, még lefordítható,

s egy morzsaként is megmarad a szó,

megértsék.., hogy nemcsak szavak.

A kód? Talán betű-DNS-spirál lesz,

hisz’ feltérképezték amennyire lehet,

s tudni vélik, hogy az Ember is érték,

(ki is számolták mit ér ma egy grammja),

ám az emberi lelket, ha elnémul harangja,

ki mérheti meg? Nincs idő-mérték,

bárki akarja, szeretetet kilóra nem vehet!

Mit tegyek? Mást én sem üzenhetek,

 

s szégyellem, - mert ez tiszta plágium,

de mondjuk úgy, csupán kölcsönveszek:

s csókollak titeket én is. Mást nem adhatok.

Nem adhatok földet, tiszta vizet, kék eget,

sem a réteken virágot, jókedvet, szabadságot,

békét, s ígéretet, hogy szebb lehet..,

de könnyeket rátok mégsem hagyhatok..,

talán csak egy fájó, gyógyulatlan sebet,

mert én már nem tudom”ki viszi át” a szerelmet,

és azt sem, hogy majd „ki feszül föl”;

a hitek ma átkok, dúlt káromkodások,

s omlani látszanak szív-templomok.

 

Írom ezt is hiába, csak úgy magamnak,

szomorú szívvel, lesütött szemmel,

Nektek drága  „jövő” - gyermekek…

Ennyi, csak a nagy semmi, amit Nektek

élet helyett a jövőbe küldhetek!

Pedig adni szeretnék, és nem elvenni,  

de nem tudom, én mit tehetnék ma értetek..?

 

Talán csak írok egy kis verset.., arról,

hogy szeretlek, s csókollak Benneteket.

 

 /  " " : részlet egy Nagy Lászlóval készült interjúból /

ui.: skary hsz.-e után jutott eszembe, hogy talán ők a jövőben nem szeretnek majd olvasni ilyen hosszú izéket... sőt, lehet hogy addigra már csak rövidített jel-nyelv lesz... vagy valami hasonló, szóval, ha így lenne, erre az esetre:

  2. rövidebb verzió:

Köb.üki./mama/2016 /Hungary/ - üzi: CUPP ! :)