csapdában

Rozella•  2016. június 7. 10:49


csapdában

 

simogatásba ágyazott  pengék

ütésekben meglapuló jóság

a valóság fehér rózsái közé

elszáradt koszorút rejt a téboly

és áradatkor a legszélesebb híd is

ó mennyire vékony

látszatok csapdáiba nyúlnak  

hajlékony óvatlan kezek

de lerágja mégis saját lábát

az emlékezet ha csapdába esett

már fájdalmat sem érez

a képzelete még hiszi

és nem érted miért teszi

hogy rémületében

szabad életére visszaréved

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. június 13. 08:54

@merleg66: köszönöm, valóban az.

Rozella2016. június 13. 08:53

@skary: a gondolat szabad :)

merleg662016. június 7. 22:01

az emlékezet ha csapdába esett
már fájdalmat sem érez
a képzelete még hiszi
és nem érted miért teszi
hogy rémületében
szabad életére visszaréved

A csapda érzése, kegyetlen! Tetszett a versed!

skary2016. június 7. 18:20

makiverem? :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom