Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
csapdában
Rozella• 2016. június 7. 10:49
csapdában
simogatásba ágyazott pengék
ütésekben meglapuló jóság
a valóság fehér rózsái közé
elszáradt koszorút rejt a téboly
és áradatkor a legszélesebb híd is
ó mennyire vékony
látszatok csapdáiba nyúlnak
hajlékony óvatlan kezek
de lerágja mégis saját lábát
az emlékezet ha csapdába esett
már fájdalmat sem érez
a képzelete még hiszi
és nem érted miért teszi
hogy rémületében
szabad életére visszaréved
Rozella2016. június 13. 08:54
@merleg66: köszönöm, valóban az.
Rozella2016. június 13. 08:53
@skary: a gondolat szabad :)
merleg662016. június 7. 22:01
az emlékezet ha csapdába esett
már fájdalmat sem érez
a képzelete még hiszi
és nem érted miért teszi
hogy rémületében
szabad életére visszaréved
A csapda érzése, kegyetlen! Tetszett a versed!
skary2016. június 7. 18:20
makiverem? :)