Az én állatkertem

 

Az én állatkertem

 

Nekem messzire nem kell mennem,

meglátogatni a saját állatkertem,

benne naponta terepszemlét tartok,

néha ugrálok is, akár a kismajmok,

fától fáig haladva az őszi kertben,

s lám tegnap is furcsa nyomokra leltem:

 

itt valami kupac, amott egy mély gödör,

hát ezt ki áshatta? A gyanú már gyötör:

ó, ez a pimasz, kamasz- kuvasz!

Megint egy tépett, cicapárna-szivacs

lapul a fűben, na de Móric cicám hol lehet

jaj, mit tett vele? A diófáról sandít lefele,

 

egy kissé mérges, ez nem is kétséges!

Szegény kicsi kandúr.. ó, hát ez rémes!

Szájából kilóg egy feketerigó tolla,

de hol a madár többi része, jaj, ki láthatta?

A sombokor alján ott reszket szegény,

épp elhagyta már az utolsó remény:

 

'itt egy fehér kuvasz, ott egy tarka macska,

amott meg egy szürke, ez bizony kész csapda!'

Ám ekkor hirtelen mind hozzám futnak

fittyet hányva madárnak és kiásott lyuknak,

nagy tál zúza meg libanyak csábos illatára

egy kutya, két cica rohan vacsorára.

 

Ennek persze minden madár örül

s a veszedelemtől a rigóm megmenekül.

Sün Tóni a kertben, már ő is törzsvendég,

összebarátkozott a Subámmal nemrég,

bár a kuvasz nem túl barátkozós fajta,

a sünit talán tüskés labdának gondolta,

 

darabig bökdöste, jól megszimatolta,

 de abbahagyta, mikor sajgott már az orra,

így hamar békét kötöttek és azóta

 a Tóni minden nap eljön látogatóba.

Én is látogatom naponta a kertem

 s benne megtalálom egész állatkertem…

 

( … kivéve a békám, pedig néha látom,

de menekül előlem, s én már nem is bánom.

Fél, hogy megcsókolom, elbújik szegényke,

az esővízgyűjtő lett a menedéke..

Ennyi állat között nincsen mit tennem,

kivárom míg egyszer ő csókol meg engem..:) )