Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ámokfutár
Rozella• 2018. augusztus 25. 18:01
ámokfutár
felszín alatti kataklizmák
forrásait elhagyja hűtlen
kergetve tigrisek szelíd lábnyomait
szélben napban megbotolva rohan
arcát megmossa egy tükör-felhőben
talpa alatt parázs mögötte álom suhan
szegény szegény otthontalan
vágy nem várja seholsem egy ágy
de löki sodorja zúgó ereiben a vér
és egy szívrengés utáni szökőár
kegyelméből az ámokfutár
végül túl-partot ér
Rozella2018. szeptember 10. 20:04
@skary: ámodj egyet és fogd rá a nyuszira! :)
@merleg66: ki tudja Gábor, ki tudja..?
@Pflugerfefi: Feri, ezért ne is próbáld meg soha! :)
@BakosErika: köszönlek Erikám!
@csillogo: Köszönöm Marikám! Mikor elkezdtem írni még csak annyit tudtam, hogy a túlpartról szertnék mondani valamit... ez lett belőle.
@Ernest: Eltaláltad! :) Köszönetem!
Ernest2018. augusztus 29. 03:32
ez nem rólam szól... :)
De jó lett!
csillogo2018. augusztus 26. 08:30
mindnyájunknak kell készülni arra túlpartra - a "szívrengések" válogatja, kit mikor szakítanak el...... nagyon megkapó gondolatok Rózám!
grt.
BakosErika2018. augusztus 26. 07:09
Nagyon jól láttatod, Rózám.
Ölellek.
Pflugerfefi2018. augusztus 26. 06:42
Ámokot futni nem egyszerű mutatvány.....:)
merleg662018. augusztus 25. 19:36
...talán az álmok nem hazudnak... nagyon szép a versed... szeretettel gratulálok!
skary2018. augusztus 25. 19:02
jah a zámok :)