ámokfutár

Rozella•  2018. augusztus 25. 18:01


ámokfutár

 

felszín alatti kataklizmák

forrásait elhagyja hűtlen

kergetve tigrisek szelíd lábnyomait

szélben  napban megbotolva  rohan

arcát megmossa egy tükör-felhőben

talpa alatt parázs mögötte álom suhan

szegény szegény otthontalan

vágy nem várja seholsem egy ágy

de löki sodorja zúgó ereiben a vér

és egy szívrengés utáni szökőár

kegyelméből az ámokfutár

végül túl-partot ér

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2018. szeptember 10. 20:04

@skary: ámodj egyet és fogd rá a nyuszira! :)

@merleg66: ki tudja Gábor, ki tudja..?

@Pflugerfefi: Feri, ezért ne is próbáld meg soha! :)

@BakosErika: köszönlek Erikám!

@csillogo: Köszönöm Marikám! Mikor elkezdtem írni még csak annyit tudtam, hogy a túlpartról szertnék mondani valamit... ez lett belőle.

@Ernest: Eltaláltad! :) Köszönetem!

Ernest2018. augusztus 29. 03:32

ez nem rólam szól... :)
De jó lett!

csillogo2018. augusztus 26. 08:30

mindnyájunknak kell készülni arra túlpartra - a "szívrengések" válogatja, kit mikor szakítanak el...... nagyon megkapó gondolatok Rózám!
grt.

BakosErika2018. augusztus 26. 07:09

Nagyon jól láttatod, Rózám.
Ölellek.

Pflugerfefi2018. augusztus 26. 06:42

Ámokot futni nem egyszerű mutatvány.....:)

merleg662018. augusztus 25. 19:36

...talán az álmok nem hazudnak... nagyon szép a versed... szeretettel gratulálok!

skary2018. augusztus 25. 19:02

jah a zámok :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom