Álmomban

Rozella•  2017. november 6. 11:23


Álmomban

 

Apám egy óriás hídon áll,

ott a párhuzamosok határainál,

őszsugaras szemével összeköti

ami az élettel összetartozó,

a távolt a közelhez engedi,

neki nem kell hozzá a szó,

és pontosan ott áll,

nem kell keresnem,

tekintetében a találkozás

 messzefénylő öröm,

én bánatom a földön felejtem

s félelmemet

 örömkönnyeimmel összetöröm.

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2017. november 7. 22:29

Törölt hozzászólás.

Rozella2017. november 7. 20:29

@Belle: @merleg66: @Zsuzsa0302: @Metta: nagyon köszönöm!!

@Molnar-Jolan: de hiszen ott vagyunk Jolim, már most is, mi is, valahol..:) köszim!

@Törölt tag: Igen, ez nagyon érdekes... Apámat 2000-ben, Anyámat öt éve veszítettem el és szinte nincs nap, hogy ne gondolnék rájuk, de nagyon ritkán álmodok velük... ez is inkább olyan látomás-szerű volt, egy pillanat... Köszönöm az olvasást!

Metta2017. november 7. 18:16

Nagyon szép vers!

Molnar-Jolan2017. november 7. 14:59

A végtelenben, jah. :)

Zsuzsa03022017. november 7. 06:27

Szépséges!

Törölt tag2017. november 6. 22:28

Törölt hozzászólás.

merleg662017. november 6. 22:13

...talán az álmok nem hazudnak...nagyon szép vers.

Törölt tag2017. november 6. 21:29

Törölt hozzászólás.

Rozella2017. november 6. 17:21

@Mia36: köszönöm Mia, örülök ha így érzed... nem sok versem van az apámról, de ami van, az mind kedves...

Rozella2017. november 6. 17:19

@skary: nem, én hívtam

Rozella2017. november 6. 17:17

@JohanAlexander: köszönöm szépen!

Rozella2017. november 6. 17:17

@kevelin: köszönöm Kevelin, örülök, ha átérzed...

Mia362017. november 6. 17:13

s félelmemet

örömkönnyeimmel összetöröm......szép...

skary2017. november 6. 16:37

aha és hív

JohanAlexander2017. november 6. 16:26

Nagyszerű gondolatok!

kevelin2017. november 6. 12:35

Jól megfogalmaztad az álom a távolít közel hozza szèp vers