Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Álmomban
Rozella 2017. november 6. 11:23
Álmomban
Apám egy óriás hídon áll,
ott a párhuzamosok határainál,
őszsugaras szemével összeköti
ami az élettel összetartozó,
a távolt a közelhez engedi,
neki nem kell hozzá a szó,
és pontosan ott áll,
nem kell keresnem,
tekintetében a találkozás
messzefénylő öröm,
én bánatom a földön felejtem
s félelmemet
örömkönnyeimmel összetöröm.
Törölt tag2017. november 7. 22:29
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. november 7. 20:29
@Belle: @merleg66: @Zsuzsa0302: @Metta: nagyon köszönöm!!
@Molnar-Jolan: de hiszen ott vagyunk Jolim, már most is, mi is, valahol..:) köszim!
@Törölt tag: Igen, ez nagyon érdekes... Apámat 2000-ben, Anyámat öt éve veszítettem el és szinte nincs nap, hogy ne gondolnék rájuk, de nagyon ritkán álmodok velük... ez is inkább olyan látomás-szerű volt, egy pillanat... Köszönöm az olvasást!
Metta2017. november 7. 18:16
Nagyon szép vers!
Molnar-Jolan2017. november 7. 14:59
A végtelenben, jah. :)
Zsuzsa03022017. november 7. 06:27
Szépséges!
Törölt tag2017. november 6. 22:28
Törölt hozzászólás.
merleg662017. november 6. 22:13
...talán az álmok nem hazudnak...nagyon szép vers.
Törölt tag2017. november 6. 21:29
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. november 6. 17:21
@Mia36: köszönöm Mia, örülök ha így érzed... nem sok versem van az apámról, de ami van, az mind kedves...
Rozella2017. november 6. 17:19
@skary: nem, én hívtam
Rozella2017. november 6. 17:17
@JohanAlexander: köszönöm szépen!
Rozella2017. november 6. 17:17
@kevelin: köszönöm Kevelin, örülök, ha átérzed...
Mia362017. november 6. 17:13
s félelmemet
örömkönnyeimmel összetöröm......szép...
skary2017. november 6. 16:37
aha és hív
JohanAlexander2017. november 6. 16:26
Nagyszerű gondolatok!
kevelin2017. november 6. 12:35
Jól megfogalmaztad az álom a távolít közel hozza szèp vers