Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ahogy szokta
Rozella 2015. november 1. 10:18
Ahogy szokta
törékeny látomások
az ég áttetsző vitrinében
őrzött fényes porcelánok
összetört darabkáiból
pár mindig idehull
a szívem helyére
belekeményedik
hol fehérbe hol feketébe
és a csorbulások peremén
megcsillan valami furcsa fény
míg finom ecsettel leporolja
illesztgeti rá a csillagokra
türelemmel rakja egésszé
a széjjelszórt részeket
újra eggyé alkotja
csillagba szívet
szívbe csillagot
és őrzi tovább
úgy ahogy szokta
Rozella2015. november 2. 10:40
@Steel: :) köszönöm
Steel2015. november 1. 18:01
De jó ez is! Szép gondolatfüzér.
Rozella2015. november 1. 13:05
@Molnar-Jolan: :) köszi
Rozella2015. november 1. 13:04
@Grigo_Zoltan: Köszönöm szépen, ez nagyon jólesett :)
Molnar-Jolan2015. november 1. 11:30
Szépike. :)
Grigo_Zoltan2015. november 1. 11:22
Akkor te a csillagszívű lány vagy, más nem is lehetsz,
bár a csillagok fényesen ragyognak, de hidegek mint a kő, akkor mégsem......
Rozella2015. november 1. 11:18
@petruchio: ó, a sasszem :) köszönöm!
Rozella2015. november 1. 11:17
@Törölt tag: Köszönöm!
petruchio2015. november 1. 11:13
inkább az ujja alkotja újra eggyé...nem?
érdekes vers...tetszik....szeretem a "lélek-verseket".....
Törölt tag2015. november 1. 10:24
Törölt hozzászólás.