Ahogy szokta

Rozella•  2015. november 1. 10:18

 

Ahogy szokta

 

 törékeny látomások

 az ég áttetsző vitrinében

őrzött fényes porcelánok

összetört darabkáiból

pár mindig idehull

a szívem helyére

belekeményedik

hol fehérbe hol feketébe

és a csorbulások peremén

megcsillan valami furcsa fény

míg finom ecsettel leporolja

illesztgeti rá a csillagokra

türelemmel rakja egésszé

a széjjelszórt részeket

újra eggyé alkotja

csillagba szívet

szívbe csillagot

és őrzi tovább

úgy ahogy szokta

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. november 2. 10:40

@Steel: :) köszönöm

Steel2015. november 1. 18:01

De jó ez is! Szép gondolatfüzér.

Rozella2015. november 1. 13:05

@Molnar-Jolan: :) köszi

Rozella2015. november 1. 13:04

@Grigo_Zoltan: Köszönöm szépen, ez nagyon jólesett :)

Molnar-Jolan2015. november 1. 11:30

Szépike. :)

Grigo_Zoltan2015. november 1. 11:22

Akkor te a csillagszívű lány vagy, más nem is lehetsz,
bár a csillagok fényesen ragyognak, de hidegek mint a kő, akkor mégsem......

Rozella2015. november 1. 11:18

@petruchio: ó, a sasszem :) köszönöm!

Rozella2015. november 1. 11:17

@Törölt tag: Köszönöm!

petruchio2015. november 1. 11:13

inkább az ujja alkotja újra eggyé...nem?

érdekes vers...tetszik....szeretem a "lélek-verseket".....

Törölt tag2015. november 1. 10:24

Törölt hozzászólás.