Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A Végzet hatalma ( I.)
Rozella• 2016. szeptember 10. 09:54
A végzet hatalma -I.
/ Petőfi : A Tisza c. verse lába nyomán /
( adott szavak: érik, néha, szimatol, köszönöm, máris, vége, kunkori, dudorászik, feldereng, reméli)
Nyári napnak alkonyúlatánál
megállék a kunkori Tiszánál,
ott, hol a kis Túr dudorászik benne,
s ahol felderengett még a naplemente.
Boldog órák szép emlékeképen,
köszönöm azt, amit ott megéltem:
rózsafelhők úsztak fel az égre,
még alig láttam.., és máris vége…
gondoltam ottan némán, mozdulatlan,
hogy érik a fény, s mindig lebukik a napban.
Óh enyészet, óh, búslelkű enyészet!
mely élet merne néha versenyezni véled?
Óh szegény Tisza! Érzem, zúgva, bőgve
rohansz te is, át a gáton, mindig csak előre,
mint aki reméli, elkerüli végzetét valahol,
pedig már szimatol a parton, s azt se mondja: pardon!
(barnával jelölve Petőfi eredeti szavai, szókapcsolatai)
Rozella2016. szeptember 10. 23:01
@baramara: Igen, ez valóban könnyű volt, de mentségemre legyen, hogy összesen négy variációt írtam, kettőt a saját blogba, egyet bugatti350- Istvánnak hsz-ben, és most itt a negyedik: persze ez sem volt nehéz, :) köszönöm az olvasást, jóéjt! :)
Barátok
Kunkori kacsok közül
szimatol ki a Nyár még;
nem lehet vége,
hisz az ég megint kék,
szmájlit mutat a nap,
néha dudorászik, remél,
érik a szőlő és zamata máris
feldereng a jó borban,
a nyárvég tüzesen lángol,
mint egy bíbor kaláris,
szívéből árad az öröm,
s odakacsint az Ősznek:
Barátom, köszönöm!
baramara2016. szeptember 10. 21:54
... Nem rossz, de azért így már könnyű! Amúgy jó játék! :)
Rozella2016. szeptember 10. 16:49
@Zsuzsa0302: @Krisztinka: @BakosErika: @kevelin: örültem a szavaknak, jeleknek, mosolyoknak :) Köszönöm!
kevelin2016. szeptember 10. 15:47
Jókat játszunk,megmosolyogtam.
BakosErika2016. szeptember 10. 14:59
Nagyon jó ötlet, remek lett a vers is.
Gratula.
Krisztinka2016. szeptember 10. 11:42
😀
Zsuzsa03022016. szeptember 10. 11:37
De jó!!!!! Ötletes és szép!!!! Gratulálok!!!!! :)