Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A valódi temető
Rozella• 2020. november 1. 11:28 • olvasva: 260
A valódi temető
Ki máglyán hamvadva sodró vízen,
ki napégette kopár sziklacsúcson,
ki elkaparva titkon és sebtiben,
s van, aki ég és föld között félúton,
mint marék por.., elszáll, összevegyül,
ám mint anyag, el sosem veszhet,
csak átalakul,.. begyűri az űr kegyetlenül,
de nincs hely, hová a lélek temetkezhet.
Keresem, a sírok, hol is vannak?
Hová tűntek az ezer év előttiek?
Talán a nyughelyek is mind elhalnak,
mint az ellobogó ’örök’ őrtüzek…?
A léleknek a szív a valódi temető,
mi évszázadok fájdalmát is őrzi…
Anyám, apám, s mind, akik még fájtok,
ha én is meghalok, .. ki lesz, ki az időt legyőzi?
liketorn2020. november 10. 08:39
Valakik voltak mindig előttünk, engem az foglalkoztat, tényleg jobb volt-e anno az emberanyag? Kezdem azt hinni, hogy igen. Vagy csak én nem tudom jól érezni magam :(
Törölt tag2020. november 1. 20:42
Törölt hozzászólás.
skary2020. november 1. 16:29
sénki majd..max ..
negyvenkilenc2020. november 1. 16:17
"Elkaparva", vagy "elhamvadva"...végül por és hamu. Megérint, hogy évszázadok fájdalmát érzed. Ledőlhetnek fejfák, keresztek, elporladhatnak kövek, valamit mégis érez a lélek a múltból. Nagyon szép vers!
kevelin2020. november 1. 13:21
Lèleknek a szív az igaz temető így igaz