A nagyapám és József Attila

Rozella•  2014. december 7. 21:30


Ma valahogy nem jó semmi…,talán az egyhangú, szürke eső, meg a "jönnek a téli gondok"  típusú gondolatok, hessenteném én, de annyira pofátlanok, visszatolakodnak újra. Ráadásul a macskám is a fotelba hányt délután. (neki meg tudok bocsátani, mert amúgy szép, hízelgő, komoly, igazi "dzsungel-kandúr", úgy vadászik a hatalmas kertben, ahogy az igazi nagymacskák a dzsungelben, teljes odaadással, élet-halál viszonylatban, és meg is fogja..., hol az egeret, hol a patkányt, hol gyíkot, hol ezt, hol azt. Persze, tudom, a vakondot nem kéne, de neki legalább van sikerélménye.)

Na igen, majd a versek, gondoltam ettől jobb lesz… olvasgattam, elővettem Attilát, mint mindig, ha válaszokat keresek, vagy csak  úgy…, aztán olvastam néhány novellát (ezektől ha lehet még szomorúbb lettem), verseket a poeten, meg egy kis Villont Faludi átköltésben, és végül Weöres-t némi zenével.

Na ez így jó is volt, amíg olvastam, de utána még rosszabb lett. Elszállt az eddigi összes önbizalmam.. úgy érzem, már egy elektron sem vagyok. (persze írtam ma is, a virtuális asztal-fióknak, és egyenlőre ott is maradnak), pedig mondanivalóm volna. Nincs nagy vágyam, csak kicsit összerendezni magamban az épp szétesőben lévő, eddig fontosnak hitt dolgokat és ehhez nagyon kell az írás. Amikor írok, valahogy logikusabban, egyszerűbben, tisztábban látok, meg- és átérzek olyasmiket, amiket egyébként  racionálisan túlbonyolítok, vagy nem is értek. Mióta hallottam a  "széteső világegyetem" tudományosan megalapozott elméletéről, ami azt mondja, hogy az egész általunk ma ismert világ és abban  minden rendszer törvényszerűen tart a szétesés állapota felé, azóta  azt gondolom, akkor már inkább a versek, a természet, az állatok, a család, a gyerekek (egy fiú-egy lány, akik persze már rég felnőttek- külsőleg) és hasonlók töltsék ki az ember gondolatait..

Ez a szétesősdi ugyanolyan kőkemény törvény, mint a már ismert fizikai alaptörvények, az egész valami rettenetesen bonyolult, (van neve, de azt nem jegyeztem meg). Meg aztán egy jó pár  X csak úgy elsuhant, és mindjárt itt a következő. ( Ha úgyis szétesik minden, akkor mi ellen is hadakozunk?)

Ezek a kuszaságok és még néhány "vadiúj" is kavarogtak egész nap…és ezért  írtam a Nagyapám és József Attila c. kis semmit. Írtam már "verset" anyámról, apámról, és sok másról, de a nagyapámról soha és Attiláról se. Ma rádöbbentem, hogy ők bennem összetartoznak, nem azért, mert egyidősek voltak (lehettek volna), hanem mert számomra mindketten  emberarcúak, nagyon szerethetők, hitelesek és ma amikor úgy kell(ene) legalább  pár jó szó, ők mindketten  tudnak nekem mondani valamit. Szépet,vigasztalót. 

Nagyapám, aki világéletében kemény fizikai munkát végzett, előbb bányász, aztán acélgyári munkás volt, majd következett az erdőgazdaság, 77 éves koráig dolgozott, 40 évig  keményen dohányzott, majd abbahagyta, egyik napról a másikra. 91éves korában halt meg. Erős volt, általában jókedvű, szeretett élni, jókat enni, beszélgetni, és nagyon szeretett dolgozni. És tudott is. Engem Boginak hívott, rajta kívül sosem hívott így senki. Egyszerű ember volt, hat elemivel, de szerette a családját, sokat tett értünk. Verset, könyvet nemigen olvasott, az Altatót, a Mamát és még néhány versét ismerte Attilának, de a költészet, mint olyan, kimaradt az életéből, viszont gyönyörű bányász-dalokat, régi nótákat tudott. És mégis, József Attilát nagyon tisztelte és számon tartotta, azt is, hogy mikor van a születésnapja. Akkoriban nem, csak utólag gondolkodtam el ezen.

Hát valahogy így van, mikor a fióknak születik egy vers, aztán minden józan megfontolás ellenére sem marad ott…

Ez már csak ilyen, ez az írás, vagy mi.  


A nagyapám és József Attila

 

Elképzeltelek magamnak

nagyon rég. Hús-vér valódban,

mint imádott nagyapámat…

Olvastalak, eltűntem soraidban,

s azóta mindig  így látlak

mozdulni, szeretni a szóban.

Apám, anyám és a nagyszülők

szemük sugarát küldik föntről,

az otthon illata gyermek-emlék,

családom Te maradtál,

veled úgy hazamennék.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

azuur2014. december 8. 19:22

Vannak ilye nem szeretem napok, de látod milyen megható sorokat írtál még erről is:) Nagyapád talán több versét is olvasta J.A.-nak...nem tudhatunk mindenkiről mindent, titkok, rejtélyek mindig akadnak, akkor is, ha nem szánták annak, egyszerűen csak nem vettünk észre dolgokat.

Bugatti3502014. december 8. 09:50

...érdekes az összehasonlítás, de biztosan így van! :)

skary2014. december 8. 05:16

:)