A bűvészmutatvány

 A bűvészmutatvány

 

  "Beszélek és amit mondok az fontos dolog, de

mindig csak a kezemet figyeljék, mert csalok"

 

- mondta a bűvész őszintén az imádott

Kedves Közönségnek.

Aztán előhúzott egy csomó színes kendőt

csak úgy valahonnan a semmiből;

a vöröset áthúzta egy sötétkéken, majd

fogott egy pirosat, egy fehéret, meg egy zöldet,

jól összecsomózta és szépen, pont középen

megrántotta, hogy biztosan ne váljon széjjel,

az égszínkéket is még hozzácsomózta,

a vörössel az egészet letakarta és bezárta

jól a kendőket egy üres hegedűtokba…

 

Azután jöttek a kártyák, jól pörögtek a lapok,

és bárki  láthatta, és lapot választhatott,

a bűvész kevert,  jól megkavarta, de végül

mindig előkerült pont az a hiányzó egy lap

a zakója legbelső zsebéből, vagy a cipőjéből..;

 

Aztán jöttek a kockák meg a poharak, ő mindig

tudta, hogy pontosan hány darab kocka

lapul ott a lefordított pohár alatt, pedig

már volt vagy tíz  nagy pohár és

nagyon sok kis kocka is, és valódi

mindegyik, egyik sem volt hamis;

 

Aztán következtek az újabb káprázatok,

előkerültek szép színes szallagok, és egy vekker

is zajosan csörgött az üresnek tűnő cilinderben.

Végül a bűvész előhúzta belőle a hangszertokba zárt

kendőket is, de csak három volt már összekötve,

a piros, a fehér, és a zöld, a közönség kíváncsin leste

hová is lett a többi…és akkor a  mutatványos

végül kinyitotta a gondosan lezárt hegedűtokot

és kieresztett belőle két egyforma szürke galambot,

s azok a csőrükben  egy-egy selyemmel elrepültek,

egyik kelet felé szállt a bordó kendővel,

másik átellenben húzott el a sötétkékkel,

az égszinkék ott maradt, a bűvész feje felett lebegett

a nézőtér a csodára figyelt, és a gyermekek nevettek…

 

hát így varázsolt, (vagy csalt) a bűvész, csakis a kezével…