'Örökké'-be zárva

Rozella•  2016. március 27. 10:52


’Örökké’-be zárva

 

Fekete páncélingek alá rejtve

feszül meg kamikaze-testekben az ünnep.

Kétezer éves csendek menekülnek,

de útjukat állják jól kiképzett szavak,

felfegyverzetten csontig hatolnak.

 

Arcok fekete gyász-maszkjai alatt

a vonások kőkemények,

mert újra elvérzett a kereszten

felszegezett remények között

méltatlan szenvedve az Élet.

 

Hiába hullanak most a könnyek, 

agyak gránit-trezorjai zárva.

Előttük fegyelmezetten,

posztján meg nem retten

a sötét idő, őrséget állva.

 

A remény nem tüntet, nem válogat,

őrzi rendületlen, ami megmaradt,

mint erődbörtön a rácsokat;

mint sziklasír a titkot, amit rejtett:

ne féljen többé senki, hogy felejtett

 

mindent... Amikor végre odabent,

valaki elgörgeti a sír elől a jelent,

felrobban az időzített szeretet,

fekete szilánkja milliónyi repesz,..

s akit eltalál, nem lehet élő-halott!

 

Döbbenten eszmél fel a mára

az ember.., hát mégsem lehet árva!

Hisz’ mindig nem maradhat ott,

az elérhetetlen  'örökké' - be zárva,

Isten, ki emberként már föltámadott.





 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. március 28. 16:55

@BakosErika: Köszönöm Erika, puszim! :)

BakosErika2016. március 28. 07:25

Szerettem a versed Rózám, megérintette a lelkem nagyon.
Ölellek.

Rozella2016. március 27. 20:27

@skary: asszem igazad lehet ... Szép ünnepet! :)

skary2016. március 27. 17:22

mindenki árva..valahol

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom