….és most valamit kérek…

Rozella•  2015. január 2. 22:58

 

 

Tudom, hogy nem volna szabad, hogy ostobaság, de mindenki követ el ostobaságokat, talán sokkal nagyobbat is, csak a másét  mindig jobb észrevenni. A kérés előtt a történet dióhéjban:

    Mielőtt anyám meghalt, azt kérte, hogy ne legyen közhírré téve a halála, ne jöjjenek őt búcsúztatni, és csak a szűk család legyen ott. Így lett.  Anyám a városban lakott és én az utolsó évben szinte odaköltöztem hozzá, ápoltam, mellette maradtam, amíg csak lehetett. Nagyon nehéz volt, neki is és nekem is. Akkoriban keveset jártam haza a faluba, épp csak jöttem mentem, hogy minél többet vele lehessek. Erzsike néni, aki a faluban néhány házzal arrébb lakik, korábbról jól ismerte már az anyámat, és ha meglátott mindig megkérdezte, hogy van az anyukám, és ilyenkor beszélgettünk, tőle tudtam meg ezt -azt, ami épp történt. Ő akkor már szintén ápolta idős, nagybeteg édesanyját, a Blanka nénit. Anyám betegsége előtt néha elmentem hozzájuk, Blanka néni nagyon kedvelt engem, szeretett velem beszélgetni, de azután ezek a találkozások is teljesen elmaradtak.

Erzsike néni volt az egyetlen a faluban, aki tudott az édesanyám haláláról, és eljött a városba az anyám búcsúztatójára 2012 nyarán.  2014 Mikulás este meghalt Blanka néni is 97 éves korában. Kemény, küzdelmes élet állt mögötte, és nagyon hosszú, méltatlan, rettenetes szenvedés. Nem voltam ott a temetésén, mert én csak szilveszterkor tudtam meg - véletlenül - hogy egyáltalán meghalt.  Régóta nem kerestem már meg Erzsike nénit,egyáltalán nem foglalkoztam vele sem.  Nem is beszélgettünk hónapok óta. Ezt gondolom igazi ostobaságnak.

Tegnap, elsején elmentem Erzsike nénihez és elmondtam neki, mennyire bánt, és hogy nagyon sajnálom, hogy még csak nem is tudtam róla. Sírt. Teljesen egyedül maradt a nagy házban. Tőle tudtam meg azt is, hogy három házzal odébb az utcában a Józsi bácsi is meghalt még a Karácsony előtti napon. Összeesett az orvosi rendelőben és többé nem tért magához. Őt szombaton, harmadikán temetik. Jóska bácsival csak pár szavas köszönő viszonyban voltunk, de holnap elmegyek a temetésére. Erzsike nénivel együtt, aki három hete veszítette el idős édesanyját, Blanka nénit, és nekem holnap kell  elbúcsúzom, Blanka nénitől is. Talán sikerül. Anyám mindig azt mondta, nem akkor kell törődni valakivel, amikor már nincs az élők között…  

Nem szeretnék sajnálatot ébreszteni senkiben, ez nem erről szól. Csak annyit kérek, ha eljutottál ide, egy kereszt jelet küldj, ha lélekben velem vagy. Néha jól esik, ha az ember érzi, hogy nincs az ostobaságaival  egyedül.       

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

196301292015. január 27. 15:46

Teljesen értem a történetet.Sőt hasonló helyzetben voltam én is,amit sokáig nem tudtam megbocsájtani magamnak. Kedves barátnőm,lelki társam húsvéti látogatását elmulasztottam és pár hétre rá hirtelen meghalt. Veled érzek. +

Rozella2015. január 3. 19:41

@petruchio: @Molnar-Jolan: @BakosErika: @baramara: @Kicsikinga: @azuur: Köszönöm nagyon. Nagyon sokat jelent.

Rozella2015. január 3. 19:37

@skary: tudom, Skary, Köszi.

Rozella2015. január 3. 19:34

@pauleve55: Köszönöm Évám, ideért minden szavad.

azuur2015. január 3. 17:56

+

Kicsikinga2015. január 3. 17:33

+

baramara2015. január 3. 09:37

+

BakosErika2015. január 3. 09:30

+

Molnar-Jolan2015. január 3. 09:25

+

skary2015. január 3. 05:38

nemistomm

petruchio2015. január 2. 23:19

+

pauleve552015. január 2. 23:09

Együtt érzek Veled!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom