Vadvirágos réten s azon túl…

Vadvirágos réten s azon túl…

 

Annyian végigjárjuk ezt a szép utat,

s nincs jelző, mi veszejtő ingoványt mutat,

lassan süllyed; de vadvirágos réten bóklászhat,

ki végül ideér bámulni a tájat; forrást kutat,

 

vagy rabja lesz valami más csodának,

hol menedék felhő-szigetek és csendek

közé, szöges cipőben tahók befejelnek,

ám néhány öngól nekik már nem árthat

 

persze, hisz virtuál mező, nem élő 'Art',

vagy ilyesmi; csak száll a boldog ökörnyál,

fröcsögő sárban vakít csillogó girland; s néhány

fényfüzér ha szolídan csillan, megbocsátásra vár.

 

Névtelen, nemtelen, arctalan.. jól illik a sorba,

akár kora - idegen, magányos, és boldogtalan,

talán csak élni akar, vagy elrejteni amije van,

valahol, ahol még nem robbanhat bomba…  

 

Amikor süt a nap, vagy épp a nyárra várva

andalít a múlt-délibáb bája, mindent értve

valaki ott fönt  mégis vigyáz az útra, a rétre,

s bár rajta jár,.. sosem tapos rá egy vadvirágra.