nemojano blogja

Fütyülök rája,
ha kék vagy sárga
vagy pöttyös,
nem látom rögtön.

A Dunába nem bújt,
Balatonban nem ring,
ahol ing,
oda én nem járok,
nem rázhat meg
sem most,
sem amikor látom.

Mert ahol ő él,
ott nincsen barátom,
aki megmutatná,
aki elmesélné,
hogy mit eszik a rája,
van-e ott is pékség.

kiflicsücskön él-e,
vagy szúnyogot ehet?
Aki ezt tudja,
oda elmehet,
ahol van a rája,
ahol van a párja.

Én itthon zokogok,
hol is van a párna?

Ez az ember itten
girbe-görbe lábbal,
futkos ide-oda
s be nem áll a szája.

Bár megcsípné a rája,
kilógna gatyája,
kilógna a nyelve,
puffadna a mája.

Horkantva hadarna,
jó lenne radarnak,
boroshordó mellett,
hiába szavalna.

Botlik-csetlik nyelve,
kiesik tüdeje,
van neki tudata,
vagy csak a süvege?

Te vagy itt a Ludas,
vagy én vagyok a frankó?
Ki volt a jobb nálunk,
Döbrögi vagy Jankó?

Minek Matyi örül,
attól nem lesz hája
Döbrögi uramnak,
leesik az álla.

Éhkoppon maradhat,
romlott a ludaskása,
csak husáng gyógyíthat,
háromszoros lázat.

Verd ki,verd ki, verd ki,
Matyi a fejéből,
hogy tökkelütött agya,
kiessen helyéből.

Nem majmoltam senkit,
engem majmolnak,
a zsiráf lehordott görbeorrú
makogó majomnak.

Pedig ha jól nézünk
bele a tükörbe,
a sima arcú embernek
lelke lehet görbe.

Az én orrom fitos,
a lelkem meg hetyke,
csak a hülye ember
eshet nálam seggre.

Gondolkodni tudok,
nem úgy, mint az ember,
ha a fára mászok,
kézzel-lábbal lengek.

Komolyan mondom,
ez a moly komoly,
nincs az arcán
semmi mosoly.

Egy zugba bújva
rám se ránt,
vízszintesen fekszik,
vagy haránt?

Kiköpött olyan,
mintha lepke lenne.
De kérdem én,
miért pohos a teste?

Miért nem hímes
a szárnya,
ha nem molyolna,
mosolyos lenne a szája.

Molyol és pökhendi,
te is jól látod,
megrágta jól
a télikabátom.

Csupa lik-luk
és kihull a betét,
nem tudtam,
hogy a moly

ilyen setét