sk22 blogja

Szilveszterkor 
arra gondolok,
emlékekből 
vagyok, vagyunk, 
fontos ez az emlékezés, 
múló időről számvetés,
örömök és apró csodák, 
bennünk élnek tovább,
szükségünk van
egymásra, érzéseinkre,
örömre és bánatra,
kedves, szép szavakkal
szárnyaljon a gondolat, 
érje utol barátaimat,
tartson meg minket 
sok kedves szó, versek,
üzenetek, baráti ölelések,
s mire felhangzik az éjféli
harangszó, egekig törjön
szívem, Új év Istene,
légy velünk, legyen életünk
áldott, békesség költözzön
szívünkbe, szeretet , 
tárd ki karjaid.

Szeretem a csillogást, 

a fényeket, különösen akkor, 
ha ünnep közeleg, 
csodálni, bámulni 
a díszeket, sétálni  
kirakatok előtt, 
meg-megállni,
tágra nyílt szemmel 
gyönyörködni, 
itt egy fényfűzér, 
ott égősor villog, 
fehér, piros, zöld , 
merre nézzek, 
kéket is látok és 
sok-sok fehéret . 
Mennyi szín és 
mennyi forma! 
Mire képes az 
emberi képzelet, 
fantázia, talán 
egy mesében 
járok, álom és 
valóság határán , 
varázslatok, csodák 
között, kis időre 
gyermek lettem 
újból, elfelejtem 
a jelent, emberek 
jönnek - mennek , 
észre sem veszem,
hirtelen felkapom 
fejemet, zeneszót 
hallok, karácsonyi 
éneket , kedves, 
szép melódiát, 
kedvem lenne 
velük együtt énekelni , 
keblemre ölelni, 
kiket szeretek, 
mikor az utca 
végére érek , 
fejemet felemelem , 
arccal az égnek, 
halkan suttogom , 
szép karácsonyt 
kívánok nektek , 
Emberek .

Kövek állják útjukat,
hullámokban dagadnak,
zúgó morajjal áradnak,
merre viszi utunkat,
ki tudja, sóhajt az ember.
Hol vannak a fák,
erdei utak, tavak ,
lankás domboldalak?
Létünkben ki segít ?
Ki érti érzéseinket ?
Ősi erő, ne tovább,
fékezd indulatodat.
Választ ezekre adj.
Saját medredet kövesd,
hagyd az elárvult partokat,
szelídítsd meg a vizeket,
kérlek Uram .
De a kő marad .

Egymástól karnyújtásnyira létezünk, 
keresztül vágunk az életen,
örvénylő világba érünk, 
káprázat, fényesség,
sötétség, mélység tárulnak elénk, 
nem tudtuk elképzelni sem - 
vízesés robaja hasítja az eget,
izzó katlanként zúg a tenger,
tegnap még erős sziklák 
védték a falakat, mára a világ 
csendje felborult, égi látomás,
arcomat vízcseppek borítják
homokot fúj szemembe a szél,
nincs megállás, menni kell tovább, 
kacagva hív, csábít a tenger.
hirtelen árnyékok vetődnek rám,
kagylókat sodor felém egy hullám,
fodrozódik a lelkem, szelíden ölel 
az est, szél kél, hallgatom szavát, 
tengerfenék ajándékát kaptam - üzenetet,
vágyunk rejtett jelzéseivel.
sötét az éj, égnek a máglyák, 
fény küzd fénnyel, érzés érzéssel,
hajnalra lecsendesül a tenger, 
nincs több sóhaj, tiszta érzések 
járják át szívemet, eggyé válok 
a perccel, miközben álmomban 
mosolyogva érintem kezedet.

Színek, varázslatos színek, 
bennük lelkünk rezdülései 
életre kelhetnek, miről mesél 
a kék, megszólít-e a sárga, 
mit üzen a piros, hoz-e napfényt, 
szép holnapot, békét, szerelmet, 
boldogságot, virágok szirmain 
kél az ég, felhőkkel versenyt futnak
a fák, így telnek a napok, estére 
megpihennek a lombokon,
belesimulnak az éjszakába, 
szirmok és illatok,
színek az égbolton,
álom és valóság talán, 
valahol én is ott vagyok.