kifordultam
[fentről]
fentől nézem és ha jobban
pondró is van a pondróban
istenségem bizony lutri
magamat is már megunni
a babát nem hozza gólya
béranyától leskalpolja
hajat pótol, körmöt, eszet
cicikből is két szép hegyet
abból tejet nem, csak tápot
megnevelik a világot
nő vagy férfi, nosza, tippelj
unisex a trendi, így kell
gyantaette szőr, de furi
ágyban dől el, mi a buli
egyeseknek napfény-nasi
zsacskós tej és zacskós pasi
felfogni ezt ésszel nehéz
lehet bennem rág a penész
felhőszivart húzva füstben
megörültem és őrültem
(Fórumos játék, az elejét kb. a verselemzőben felejtettem, 😃 ezért nem érvényes, de most itt van s kissé jobban megkétütemesezve, mert futtában nem úgy volt.)
A megadott szavak: pondróban, nosza, őrültem, zacskóban
[tele van]
tele van a világ szennyezve. emberrel.
szaporodik magában. idegen anyag.
mindazt, mit nem tud az ember: mer,
megteszi. sok marhát elbír a nyak.
mély átéléssel alakul bölccsé.
ha látják a szavát - mennyire szent.
ha nem, akkor: látszatot töltsé'.
beleköt mindenbe. (bár lenne cement.)
kevesen álltak sorba, hol az észt
osztották. bár ezt cáfolják váltig.
talpat s egyebet ott nyalnak javarészt,
hol az igazság féllába is sántít.
az érvek ararátjánál kikötni
minden noétlan hajósnak szabad.
van néhány ember, aki zökni.
(csupán a rím miatt került be a vad.)
szennyeskosár az ég. a földig húzza
nehéz felhőit. lélekszmogok.
ennyi giccses szókép közé nyúzva
az istentiszta is elbujdosott.
[hordalékuk rakják]
hordalékuk rakják a napok,
töredék
mindegyik út úttalan mindegyik álom ébredést szül
a kétszínű élek felszínénaz élet árnyékul készüla lélek lendülettelen megint egy minthába rúgsz belelemoshatatlan rajtad a jel a múltak jövőjének hitveseképzelettörések, gondolatpacák ahol csak a vesztés nyerhető istent játszanál - játék az élet szétszerelhető.....
nem vagy több jobb se semmi
alatti peremvidék
árva szelek szárítják könnyeid
térded nem hajlik
szájad imádságtalan ívén
beszűkült naplementék
kiválasz percekre és visszavegyülsz
ebben a morbid létezésben
pattanásig feszített idegekkel állsz
állsz az álmok szétvetett lábai előtt
töredék
lehetne tavasz
a lélekben is
csak száraz hanga
esőtlen tengerszemek
kinn és benn is szinkronicitás
........
rügy kattan
kivérzik
ropog a szó
léleksortűz