kifordultam

Pera76•  2022. május 21. 20:03

[ha megszeretnél]

ha megszeretnél, ne szeress meg.

nem tudlak megvédeni 

a napfénytelen emlékeimtől,

az eltemetett szavakon 

kinövő gazok befonnak.

már nem ablak az arc,

és a lélek gyökerei 

mindhiába kapaszkodnak;

pillanatokra önt el a béke és kiszáraszt. 

mégis mivé válhatnál

e pusztaság részvéttelen

ablakkereténél, 

s hogy nálam a boldogság vendég - 

bekopog és már akkor a háta 

közepét mutatja.

Pera76•  2022. május 19. 08:33

állat-ember-isten

[a nappalok]


a nappalok felfordultak,

botladozik a sok baj bennük.

születhet-e egy jobb, újabb,

hibáinkat ki miért nem kerülhetjük?

hogy teregessük, hová a sorsunk?

megfakult, foszlott. s nincs is a helyén.

a magunkba zuhanás vélt-valós lyuk?


vagyok a cserepek éjjele én,

fogyó elektromosság. pont. ki tudja.

ösztönös folyamatok rendeznek,

szabadesésű lélek jelene, múltja.


így írja jövőjét a vers meg.


(fórum, megadott szavak: elektromosság, foszlott, megfakult, folyamatok)


[összekucorodik]

 

összekucorodik bennem az állat.

még hozzám se szólsz, az is fáraszt -

magánszférámban is ott él az én,

tudná a hazáját: elküldeném.

 

süllyedek. bennem is alkonyárok,

valószerűtlen pozíciót váltok, 

lebegek, vagyok emberistenek.

mint ki keresi magát - úgy teszek.

 

[védekezek]

 

védekezek, ha nem is bántnak, 

visszabújok az alapjaimba,

ami ösztön, zsigeri. állat.

a komfortzóna adja a minta

 

ismerős bármilyenjét, azt tudom.

hogy túlléphessem a fájdalmakat,

hullámain mint a hab: átbukom.

nem tudok partot és hogy van virradat,

 

csak azt: a szemhéj alatt a tó

üres mélyében álmok verdesnek,

és hogy a nappal nem vállalható,

kit vérből vertek embernek.

 

[felcímkéztem]

 

felcímkézem magamat csenddé.

metamorfózis - tévedhetetlenné.

az ne olvassza, ki nem tanít

a gondolatok jégcsapjait.

 

a szilaj álmok, a trágár, a perverz,

nem folyik belőlem, mint a menzesz.

érzelemkanyarok itt nincsenek.

áldozok. de melyik istennek.

 

[mintha]

 

mintha kettősséget vagy pontosabban

tucatnyi sokaságot gyurmáztak volna

egy zűrzavaros, elmondhatatlan 

egyveleggé. valaminek éhe, szomja

 

átfázik rajtam, rám tapad,

rántja a lelket görcsbe. ez örök.

feszültség, csend a zajban, áradat,

hold vagyok. apadok, feltörök. 

Pera76•  2022. május 2. 20:54

[ma selyem a lég]

ma selyem a lég,

fehér-ezüst ködlebbenés

minden szilvafa,

pitypangnapszirom nyílik.


patakhoz simulnak a kövek,

fű ring puha kacagással.


szívembe öltözöm, 

ingem dobban,

vajszínű álmokat

kóstolok.


Pera76•  2022. április 24. 15:13

[egy aranyszájú galamb]

egy aranyszájú galamb

- kiléte is titok,

s kibe a türelem van oltva -

őrízi mindazt,

amik vagyunk s lehettünk volna.


feleség vagyok

és költő,

és hogy emlékeznek-e rám?

az aranyszájú galamb

annál inkább.

Pera76•  2022. április 11. 20:20

[ittam]

ittam tegnap két-három fél rumnyi pohár merszt,

vagy még többet a célért, hogy kifaragjam a nagy verst

bankákról s a boszorkákról és még banyarútról, 

és hogy leckét adjak a hátra erős tanyarúdból,

hol szép szó, ima, isten, száz szenthad se segít meg,

hol tányérnyi süket füleken vasból a bilincsek,

kulcsa a kútban, az ésszel együtt társ, úszik a mélybe,

éjjeltől éjjelre a rút rémálmot idézve...

hogy mért nem sültél meg jól, mint egy puha sóska?

mondd, te miért élsz, s bosszantasz folyton, jaj, anyóska?