kifordultam

Pera76•  2011. október 24. 07:53

Pillangó-sugarak

A dér éleit kikerülné a hajnal.

Hűvös szavak bomlanak

az égre.

Sokan fázunk.

 

De tenyerünkben 

még vigyázzuk elmúlásunk 

pillangóit.

Pera76•  2011. október 22. 19:16

Fagyokat oldunk fénymeleggé

Hiányollak. Napba nap csúszik,

az éjjelekre hajnal csordul

és újra... Változatlanul egyhangú.

 

Egyre lassul, s csak akkor gyorsul,

mikor szerelmedbe bújhatok,

s mikor mélységeimet kitöltöd,

mert tudom: akarod.

 

Éveid vagyok, háborgó csended,

nyugalmad, búvópatakod,

májusi meleged.

 

Ha nem is tudok annyit adni, 

-mert fényszálasabb a te csodád,

az enyém csak ennyi: pillanatnyi-

mégis nálad jó megmaradni.

 

A ma elhozott: s én mára 

megszépülök, nőhetnek jégvirágok

a gondok ablakára:

egymásban világot oldozunk ...

 

Pera76•  2011. október 22. 12:07

Őszi pókhálók

fogynak a csendek 

a képek fakulnak

továbblépek

 

mégis ahogy az ősz 

összerezzen bennem

szélbetakarózó didergéssel

nem találom a helyem

a nélküledben

 

továbblépek

más évek pókhálóiba

gabalyodva

valahogy mégis 

a te csendednek 

lettem a foglya

 

a jószagú melegek 

nélküled ébresztenek

s úgy egyszercsak 

este lesz

összerezzen bennem 

valami hiány

de nem az ősz 

és nem is a szél keres

 

hanem az a csend

a te csended

a végzetes

 

 

Pera76•  2011. október 22. 11:52

Nemcsak egy szerelem

Partok: sóhajok simulnak bennem

csendjeid utolérnek

visszhangnyi szünet rebben

feléd

fűzfáknak fecsegem

alig-magam - és téged

szélbehajolnak titkaim

 

Csendjeinkből gyúl ki a holnap

kéregbe izzó vonalak

a fákon

évgyűrűk hullanak a vízbe

színes sugarait

magamba zárom

 

Körkörös jelek zúgnak, fogynak

majd mi is hullunk 

bele a mába

szentjánosbogarak villanása

marad a köveken s a szívekben

borostyánként

 

S valahogy ma mégis 

több vagy nekem

nemcsak egy csók

nemcsak egy szerelem

Pera76•  2011. október 21. 11:01

Levelek, csontok

Nem ölelnek harangok, álmok,
-szanaszét gurult a közös-
ami tegnap még talánba vágyott
ma bús-zörgő elmúlások
színtelen karéja.
 
De minden ősszel te nyílsz ki színekre,
változhat az idő, a táj,
avarforgácsok magányos csendje
megőrzi lázas éjszakáim
a másik évre...
 
Gesztenyehajat, s csontot seper az ősz,
(azt mondják: falevelek)
de én tudom, hogy csontot seper...
a te nevedet.
 
Csontokat gyűjtök,
összeszedlek.
Így adlak át téged majd másnak,
egy szebb tavasz melegének
s egy újabb levélhullásnak...