Varjúharangok

Pera76•  2014. augusztus 15. 13:55

Esőfonalat gombolyít az ég le,
domb tetején karót ver a nap.
Vén varjak harangjai konganak
a beláthatatlan messzeségbe...
Várunk valami furcsa feltámadásra
és beleesünk a búcsúzásba.
Fennakadunk. Gödör, kerítés, lécek,
nem segít pergő dal, se varázsének.
És mint egy fénykép, mint egy ábra,
mi áthajlik a múltból, de hiába:
(tán a jövőt is összevissza léptük,
félrefájva egymásról lekéstünk)
kivérzik a sötét és vége lesz.
A szív kinyílik, mint a sír, üres, üres.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

erzsebet102014. szeptember 26. 14:48

Fájó versed megfogott, nagyon szép!

Pera762014. augusztus 29. 18:16

@miriam: kösz, hogy olvastál.

miriam2014. augusztus 17. 18:15

Többször elolvastam... megfogott és nem ereszt...:)

Pera762014. augusztus 17. 15:56

...........................

Mamamaci402014. augusztus 16. 11:46

Kicsikinga elmondott előttem mindent, még annyit hozzá, valamikor valahol találkozunk majd! Időnk van, ha más sem:) brummosat írtál!

Pera762014. augusztus 15. 21:43

@Molnar-Jolan: Miért?
Hiszen hármas értelmezéséből bármelyik variáció lehet érvényes erejű: rossz, rosszabb, legrosszabb. :)

Molnar-Jolan2014. augusztus 15. 21:35

a vége ijesztő, mint egy rémálom.

Pera762014. augusztus 15. 21:34

Köszönömjeim.
Utolsó sor egy nemrég olvasott vers hatása... Többi a régjövőből való.

pepo2014. augusztus 15. 20:45

Fennakadunk. Gödör, kerítés, lécek,
nem segít pergő dal, se varázsének....

Molnar-Jolan2014. augusztus 15. 20:27

szívbe fájó vers...és nem üres...

Törölt tag2014. augusztus 15. 20:23

Törölt hozzászólás.

judit.szego2014. augusztus 15. 20:20

Kingánál többet nem lehet írni...nagyon tetszett!

csillogo2014. augusztus 15. 18:22

(CT-scan) @Kicsikinga: annyira jól írtad - Erikánkat érezni kell és a nyomában lenni, fejtegetni különleges világát!:)
Szép-szomorú szonett!
Tesiölelésem!

kapocsi.ancsa2014. augusztus 15. 17:43

"(tán a jövőt is összevissza léptük,
félrefájva egymásról lekéstünk) "

Kicsikinga2014. augusztus 15. 16:38

Erikám, Te valami egészen különleges világba viszel mindig!
Koroddal össze nem egyeztethető szinte az a "réteges látás" ahogy a dolgok belsejébe nézel, mint egy CT-scan!
Darabonként, szeletenként exponálsz, és bár csak egy vékony kis része az egésznek, mégsem hiányzik belőle semmi, sőt, a nagy egészen belül önálló életet él!
Minden egyes gondolatod!
Szeretem olvasni, amit írsz!