Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Varjúharangok
Pera76 2014. augusztus 15. 13:55
Esőfonalat gombolyít az ég le,
domb tetején karót ver a nap.
Vén varjak harangjai konganak
a beláthatatlan messzeségbe...
Várunk valami furcsa feltámadásra
és beleesünk a búcsúzásba.
Fennakadunk. Gödör, kerítés, lécek,
nem segít pergő dal, se varázsének.
És mint egy fénykép, mint egy ábra,
mi áthajlik a múltból, de hiába:
(tán a jövőt is összevissza léptük,
félrefájva egymásról lekéstünk)
kivérzik a sötét és vége lesz.
A szív kinyílik, mint a sír, üres, üres.
erzsebet102014. szeptember 26. 14:48
Fájó versed megfogott, nagyon szép!
Pera762014. augusztus 29. 18:16
@miriam: kösz, hogy olvastál.
miriam2014. augusztus 17. 18:15
Többször elolvastam... megfogott és nem ereszt...:)
Pera762014. augusztus 17. 15:56
...........................
Mamamaci402014. augusztus 16. 11:46
Kicsikinga elmondott előttem mindent, még annyit hozzá, valamikor valahol találkozunk majd! Időnk van, ha más sem:) brummosat írtál!
Pera762014. augusztus 15. 21:43
@Molnar-Jolan: Miért?
Hiszen hármas értelmezéséből bármelyik variáció lehet érvényes erejű: rossz, rosszabb, legrosszabb. :)
Molnar-Jolan2014. augusztus 15. 21:35
a vége ijesztő, mint egy rémálom.
Pera762014. augusztus 15. 21:34
Köszönömjeim.
Utolsó sor egy nemrég olvasott vers hatása... Többi a régjövőből való.
pepo2014. augusztus 15. 20:45
Fennakadunk. Gödör, kerítés, lécek,
nem segít pergő dal, se varázsének....
Molnar-Jolan2014. augusztus 15. 20:27
szívbe fájó vers...és nem üres...
Törölt tag2014. augusztus 15. 20:23
Törölt hozzászólás.
judit.szego2014. augusztus 15. 20:20
Kingánál többet nem lehet írni...nagyon tetszett!
csillogo2014. augusztus 15. 18:22
(CT-scan) @Kicsikinga: annyira jól írtad - Erikánkat érezni kell és a nyomában lenni, fejtegetni különleges világát!:)
Szép-szomorú szonett!
Tesiölelésem!
kapocsi.ancsa2014. augusztus 15. 17:43
"(tán a jövőt is összevissza léptük,
félrefájva egymásról lekéstünk) "
Kicsikinga2014. augusztus 15. 16:38
Erikám, Te valami egészen különleges világba viszel mindig!
Koroddal össze nem egyeztethető szinte az a "réteges látás" ahogy a dolgok belsejébe nézel, mint egy CT-scan!
Darabonként, szeletenként exponálsz, és bár csak egy vékony kis része az egésznek, mégsem hiányzik belőle semmi, sőt, a nagy egészen belül önálló életet él!
Minden egyes gondolatod!
Szeretem olvasni, amit írsz!