Szőr-nyű ballada

Az ágyak alja misztérium.
Napfényre hozni kétes ügy,
mondhatom szimplán impérium,
 - bár én vagyok, ki ró ma itt -
szemére vetvén dolgait
másnak, ha lelnék épeszűt,
ki tág fülekkel ringatózna
a kipiszkált mocskon könnyedén,
mint hajó a kéklő féltekén.
Ezt a fókusz is igazolta,
s hogy tök ciki lett így a nóta?
Nem látomással élek én,
s táncolni kedvem vérszegény.
 
Az ágyak alja sejtelem.
Ki mit dugott be? Mély titok.
Bár lógnak nevek a nyelvemen,
de nem bitófa, olvasóm,
alapanyagán oltva som,
lombján átlesni, nézni sok,
és élvezem fejlett gyönyörrel
a kínlódásokat, szerfelett,
s mivel a valóság megmeredt,
igazolom, van ott tömör-jel,
piszkálom szájjal és körömmel
mindazt, mi eddig rejtve lett.
S dal-októl nő a képzelet.
 
Egy mumus lapul az ágy alatt:
kilóg egy fél futball-cipő,
s a szag mint csordult báj dagad.
Sörösdoboz a boxeren
sárgán döglik, mint egy tetem.
(Lehet, ha ürült pajti ő?)
Szerelmet vall egy zokni-száj,
- penészes mogyoró eljegyez -
félbögrés csendélet erjedez
s biztatja magát, hogy: - Riszálj
feneket, s gyarapszik nemzeted!
Majd seprű és lapát korrigál:
kezdődik a halvány sorry bál.
 
Tanuld meg lány, ha van szemed,
szemtelen légy - ez intelem.
Csak úgy javul meg pajszered,
ha helyreteszed. Hirtelen.