Szénlenyomatok

Pera76•  2011. november 22. 13:02

Megformáltalak. Puha szívritmusokból
gyurmáztam ki körvonalaid halványságát.
Piros életet leheltem gyökereidbe,
s a végtelen idő tűzbe bontott ágát:
karjaim nyújtottam feléd.
 
Tölgyfagyöngyökké értünk. A te, az én
elválaszthatatlansága
szorítja, fojtja erőink, - csak a szén
őrzi meg kihűléseink.
 
Lelkembe hantoltalak, te csendmagadba.
Majd ránk ássák a valdarói titkot,
és ami halhatatlan: fényeinkről
akkor ezt a sötétet leborítod
Istenem, lábad elé újraszületni...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762011. november 23. 07:37

Seácska...
Dehogyis Zsuzsám, de tőle is tanulok...
Kötet nincs. Még.
:)
Marikám, Te tudod a legjobban, mi lakozik bennem. S hogy bármi is jön, bármi nehézség: átvészelem. Megtart az a fény és a te kezed...most már megtart.
Karesz...

skary2011. november 22. 15:26

ja.........

csillogo2011. november 22. 14:45

Titok vagy és rejtelem...Erikám nagyon szép ez a vers ez a halhatatlan részed - megajándékozod az olvasóidat belső fényeddel!
Szeretet ölelésem küldöm és gratulálok!
M

10082011. november 22. 13:36

Súlyosan szép!

( Ady szintű verseket kezdesz írni Erikám )
Szóval van köteted? Rendelhetek belőle?

Puszi, Zsuzsa

Törölt tag2011. november 22. 13:29

Törölt hozzászólás.